Kedveltem Toller Lacit, természetességét, vagányságát, őszinteségét. Néhány hónap laza munkakapcsolat fűzött hozzá, meg néhány jó hangulatú beszélgetés. Nem tartottam "nagy" politikusnak, semmiképpen nem volt ideológus - most mégis az ő emlékének ajánlom tavaly júliusban, egy vita keretében lejegyzett gondolataimat. Az akkori szövegen egyetlen szót sem változtattam.

Baloldali értékek, az MSZP identitása

Kiinduló helyzet: a baloldal s benne az MSZP válsága. Nemzetközileg a szociáldemokrata baloldal a 80-as évek neoliberális hulláma, a skandináv-német jóléti társadalom megkérdőjelezése óta képtelen választ adni a kihívásokra. A Giddens–Blair-féle Harmadik út koncepciója, Schröder Neue Mittéje csak alkalmazkodást jelentett az egyre kérlelhetetlenebbül uralkodó tőke világához, nem pedig alternatívát. Az MSZP – amely lényegében egész létezése során idegenkedett az ideológiától (vagyis a távlatokat, célokat, értékeket megfogalmazó világképtől), s paragmatizmusát hangsúlyozta – még a giddensi gondolatokat is csak divatirányzatként vette át, szajkózta, anélkül, hogy ebből a konkrét magyar társadalmi valóságra próbált volna következtetést levonni.

A gazdasági világválság és az MSZP (sokrétű) kormányzati alkalmatlansága együtt vezetett a bukáshoz, egyúttal a gondolkodás kényszeréhez és lehetőségéhez.

Alapkérdések:

Van-e egyáltalán szükség a „baloldalra”, van-e funkciója? (Nemzetközileg és konkrétan Magyarországon, a globális kapitalizmus viszonyai között, amikor Nicolas Sarkozy és Orbán Viktor „lép fel” a szociális igazságosság nevében a nagytőke ellen, vagy legalábbis annak megrendszabályozására);

Milyen baloldalra van szükség? Kit, mit képvisel a baloldal Magyarországon 2009-ben? Nem arról van-e szó csupán, hogy egy MSZP nevű politikusi csoport megpróbál magának életteret, funkciót találni; illetve „otthontalanná” vált, a rendszerváltás után létrejött vadkapitalizmustól idegenkedő, azt elutasító, diffúz társadalmi csoportok kétségbeesetten kapaszkodnak egy fikcióba?

Ha az a válasz, hogy ma Magyarországon igenis, van funkciója, feladata a baloldalnak, akkor ennek meghatározásához világosan meg kell különböztetni – de nem elszakítani egymástól! – három síkot:

* elvek, stratégia, társadalomkép – hosszú táv

* kormányzati teendők, kényszerek – aktuális

* PR

Ez a dolgozat most csak az elsővel foglalkozik, az ideológiával, amely értékeket, társadalmi célokat, s ezeken alapuló, (szándéka szerint) koherens világképet jelent/feltételez.

A baloldal létét csak az indokolja, ha képes önálló választ adni a globális kapitalizmus, illetve a Magyarországon a rendszerváltás után kialakult gazdasági-társadalmi rendszer válságára. A válasz szükségképpen egy új rendszerkoncepció – vagy legalább annak keresése – kell legyen.

A jövendő baloldali politikai stratégiának azon kell alapulnia, hogy

– A gazdaság primátusát fel kell váltania a társadalom primátusának. Vagyis – túl az aktuális válságkezelésen – a gazdaság (pl. annak GDP-ben mért növekedése) nem lehet öncél, nem lehet elsődleges szempont, hanem a társadalom – a szükségképpen rétegzett helyzetű és érdekű társadalom többségének – szükségleteiből kell kiindulni. Egy-egy ország vagy régió konkrét társadalma mellett egyre inkább az emberi civilizáció fenntarthatóságának feltételeiről is szó van.

– A baloldal történelmileg az „alul lévők”, az elnyomottak, az „úri” társadalom aljára, peremére szorítottak képviselője. Ez éppúgy igaz a „forradalmi baloldalra”, mint a reformistára. E képviselet azonban áldozatul eshet (esett) kényszerré váló politikai és gazdasági hatalmi meggondolásoknak, taktikának. Ha túllép választási megfontolásokon, akkor a per definitionem baloldalnak most (is) a konkrét kapitalizmus, a globális tőke által elnyomottakat, kizsákmányoltakat, fenyegetetteket kell képviselnie. Ezt problematikussá teszi, hogy ma nincs egy jól meghatározható osztály, amelynek képviseletéről lenne szó. A technikai fejlődés és a globalizáció ráadásul felszámolta a kizsákmányoltak – munkások, proletárok – koncentrációját is, ami mozgalmuk kifejlődését lehetővé tette.

– Ma Magyarországon „alul lévők” vagy a társadalom peremére szorítottak:

• az ipar és a szolgáltató szektor önálló életstratégiával, érdekérvényesítő képességgel, konvertálható tudással nem rendelkező, hatékony érdekvédelemtől (szakszervezettől) megfosztott alkalmazottai
• a tartósan munkanélküliek (köztük nagy arányban cigányok)
• a bizonytalan élethelyzetű ún. prekárius rétegek (részmunkaidősök, ideiglenes munkaszerződéssel rendelkezők, kölcsönmunkaerőként foglalkoztatottak, alkalmi munkások, feketén foglalkoztatottak, rokkantnyugdíjasok, gyes-en lévők stb.
• a téeszek szétverése után kiszolgáltatottá váló, a piacgazdasági versenyben érvényesülni nem tudó parasztok

Ők képviseletre várnak, egy valóságos baloldalra – vagy akár a szélsőjobboldalra. Megszólításuk, elérésük egyre kevésbé lehetséges pártpolitikai alapon, természetes közösségekre, valódi civil szervezetekre van szükség – olyanokra, amelyeket felszámolt a Rákosi-rendszer, majd diszkreditált a Kádár-korszak felülről létrehozott/irányított Népfront/Nőtanács/SZOT-szisztémája, újjászülető csiráik pedig áldozatul estek az elmúlt másfél évtized (mindkét oldali, gátlástalan) pártmanipulációinak.

– Fenti rétegek képviselete természetesen nem jelenti azt, hogy a baloldali pártnak el kell fordulnia, netán szembe kell fordulnia a társadalom egyéb csoportjaival, a középosztállyal (vállalkozók, értelmiség, stabil jövedelmű, élethelyzetű alkalmazotti réteg stb.). Ellenkezőleg: világossá kell tenni, hogy amikor a szegények, cigányok stb. érdekeit nézi, képviseli, akkor a szolidaritással megteremtett (vagy legalábbis megcélzott) társadalmi béke révén egyúttal az ő, a „gazdagok” érdekeit is szolgálja, s elejét veszi annak is, hogy e rétegek a szélsőjobboldal, a fasizmus bázisává váljanak.

A társadalomközpontú stratégián alapuló politika címszavakban (ezek tartalmilag szorosan kapcsolódnak egymáshoz):

– foglalkoztatás, egy-egy adott körzet népességeltartó képessége és megtartó ereje; ezt kell szolgálnia az állam gazdasági szabályozó tevékenységének (infrastruktúra-fejlesztés, adókedvezmények a helyi ellátást, foglalkoztatást szolgáló kisvállalkozásoknak a szociális ellátó tevékenységtől az élelmiszertermelésig), az iskolafenntartásnak stb.

– vidékpolitika, mezőgazdaság, helyi ipar- és szolgáltatásfejlesztés, cigánypolitika

– oktatás, művelődés, a helyi közösségek igényeiből táplálkozó, e közösségeket erősítő civil szerveződések támogatása

Mindez természetesen nem csak magyar szociáldemokrata politika kell legyen (önmagában nem is lehet), európai koncepcióvá kell válnia.

A nemzetközi baloldal feladata, hogy a tőke Európájából szociális Európát teremtsen, vagyis a globális tőke helyett a társadalmi érdekek kerüljenek középpontba, képviselve, összehangolva a helyi, regionális, nemzeti, illetve társadalmi réteg- és csoportérdekeket.

Természetesen történelmi távlatokban, de a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Ehhez azonban tudni kell, hogy merre akarunk menni.