Napok óta nyomaszt a tudat, hogy "kerekszámú" bejegyzés jön, hogy valami "méltó" kéne, amiben véletlenül sincs orbánviktor, emeszpé vagy más hasonló gusztustalanság. Egy "séta" vagy egy "hordalék" lenne jó, de éppen nincs raktáron. Vagy megkérni Platent, aki rávett a(z önálló) blogolásra, hogy írjon/írjunk valamit, de ő meg nem ér rá. Máté? Ő meg szerelmes.
És persze egy ilyen bejegyzésnek rólam kell szólnia, mint ahogy az egész blog rólam szól. Végül is ezt az egyveleget találtam ki, aminek a legnagyobb erénye, hogy utána, a 251-iktől megint lehet normálisan blogolni.
Addig is köszönet a 249-ért minden olvasómnak, kommentelőmnek.
József Attila:
Amit szivedbe rejtesz
Freud nyolcvanadik születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Ez csak részlet, a YouTube-on sok egyéb felvétel is van róla, de nekem ez az igazi. Meg persze ez.
És ha már, akkor:
"Azért mikor kinn ülök a folyó lerobbant rakodópartján napnyugtával, és az ég New Jerseynek nyúló sávját figyelem, és elgondolom, hogy az éggel egyközűen épp ilyen hosszú sáv föld ível a nyugati partig, és a földön út vonul, és az út hossza az álma mindenkinek, és lowában, tudom, a gyerekek ilyenkor sírnak, mert ott nem bánják, ha sír a gyerek, azért ne sírjatok, mondom innen, mert a csillagok feljönnek mindjárt, és nem tudjátok, hogy az Isten Micimackó? az ég pedig odébb a prérire hajlik, és hullajtja rá diadémjait, mikor alig tűzte még a fekete éjszakára, a föld áldására, a folyók csendesítésére, csúcsok sipkájául, és elrejti benne a végső part titkát, hogy senki ne tudja, mi lesz, csak az öregedés foszló ruháit tudja, azért ha ilyeneket gondolok, Dean Moriartyn jár az eszem meg az apján is-, a másik Dean Moriartyn, akit soha fel nem kutattunk: Dean Moriartyra gondolok." (Jack Kerouac: Úton, Bartos Tibor ford.)
És mielőtt félreértés lenne:
(Fiatalabbak kedvéért: ez a Patyomkin páncélos c. Eizenstein-film részlete.)
Marx: Tézisek Feuerbachról
1. Minden eddigi materializmusnak... az a fő fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valóságot, érzékiséget csak az objektum vagy a szemlélet formájában fogja fel; nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot; nem szubjektíven. Ezért történt, hogy a tevékeny oldalt, a materializmussal ellentétben, az idealizmus fejtette ki - de az elvontan, mivel az idealizmus természetesen nem ismeri a valóságos érzéki tevékenységet mint olyant. Feuerbach érzéki - a gondolati objektumoktól valóban megkülönböztetett - objektumokat akar: de magát az emberi tevékenységet nem fogja fel tárgyi tevékenységnek. Ennélfogva a Wesen des Christentumsban (A kereszténység lényege) csak az elméleti viszonyulást tekinti az igazán emberinek, míg a gyakorlatot csak piszkos-zsidó megjelenési formájában fogja fel és rögzíti. Ennélfogva nem érti meg a „forradalmi”, a „gyakorlati-kritikai” tevékenység jelentőségét.
2. Az a kérdés, hogy az emberi gondolkodást tárgyi igazság illeti-e meg - nem az elmélet kérdése, hanem gyakorlati kérdés. A gyakorlatban kell az embernek gondolkodása igazságát, vagyis valóságát és hatalmát, evilágiságát bebizonyítania. Az olyan gondolkodás valóságáról vagy nemvalóságáról folytatott vita, amely elszigeteli magát a gyakorlattól - tisztára skolasztikus kérdés.
3. Az a materialista tanítás, hogy az emberek a körülményeknek és a nevelésnek termékei, megváltozott emberek tehát más körülményeknek és változott nevelésnek termékei, megfeledkezik arról, hogy a körülményeket éppen az emberek változtatják meg, és hogy a nevelőt magát is nevelni kell. Ennélfogva szükségszerűen oda jut, hogy a társadalmat elkülöníti két részre, melyek egyike fölötte áll a társadalomnak (például Robert Owennál). A körülmények változásának és az emberi tevékenységnek egybeesését csak mint forradalmasító gyakorlatot lehet felfogni és racionálisan megérteni.
...
10. A régi materializmus álláspontja a „polgári” társadalom; az újnak az álláspontja az emberi társadalom vagy a társadalmasult emberség.
11. A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk.
Bocsi, majdnem kifelejtettem Leonard Cohent:
És még egyszer, hogy biztosan bőgjek meghatódjak:
2010. 08. 15. 11:07:30
tény és való, hogy szerelmes vagyok, de...
"szeretem a ködöt, mely eltakar, és egyedül lehetek benne.
szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.
szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak.
szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz.
olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük."
(fekete istván)
Utolsó kommentek