"A második világháború pusztítása után a Magyar Dolgozók Pártja saját központjának építtette újjá a Királyi Palotát, s bár sohasem költözött oda, ez máig meghatározza a Vár arculatát." (Heti Válasz 2010/33. sz.)

Véletlen, hogy mitől szakad el az embernél a cérna. Viszonylag jól tűrtem Schmitt Pál és Kósa Lajos Szent István napi hülyeségeit, a magyar ünnepekhez hozzátartozó dagályos álszenteskedést, megtartóztattam magam az írástól - de olvasok is. Most például a mérsékelt jobboldal (még ha tőlem politikailag, világnézetileg távol is álló, de) általában normális hetilapját. És benne öt perccel ezelőtt egy, a Várnegyeddel foglalkozó, amúgy korrekt írás élén ezt a nagybetűkkel kiemelt mondatot. Ami súlyos ismerethiányon és előítéleteken alapuló nettó hülyeség.

A rákosista MDP 1948. június 12-től 1956. október 31-ig létezett. Ez időben a Várpalota világháborús romhalmaz volt. A Palota és maga a Várnegyed is a megtagadott "úri" múlt szimbóluma, a polgárságé és a Várban rezideáló Horthy Miklósé.  Pusztulásra, felejtésre ítélve, legfeljebb régészeknek engedélyeztek a korábbi, középkori múltat feltáró ásatásokat. A Várnegyed házainak a renoválásához is csak 1957-ben kezdtek hozzá, a Palota újjáépítése pedig - kifejezetten kulturális funkcióval - a 60-as években történt meg.

Nem hiszem, hogy az "MDP-s Várpalota" vádját a HV (egyébként elfogultsága miatt általam nem igazán kedvelt) újságírója szopta az ujjából; valaki valahol ezt leírta, s továbbél, mint a "három tenger mosta" Magyar Birodalom eszméje és a sok hasonló történelmi badarság - inkluzíve a "keresztény Magyarország", miközben minden felmérés szerint ez Európa egyik legkevésbé vallásos társadalma.

És "rokonainkról" - mit rokonainkról! leszármazottainkról -, a parthusokról és a sumérokról még nem is beszéltem.

Huhh. Most jól kidühöngtem magam. Tényleg épp ideje, hogy elmenjek nyaralni néhány napra.