... vagyis kesergünk, futjuk a jól ismert köröket, alig van benne némi változatosság.

Baráti társaság, születésnapi „buli”, mondanám, ha nem 60-ikról, s ehhez mért hangulatról, tevékenységről lenne szó.

Kellemes csevegés erről-arról:

– Úgy tudtam, te is mocskos komcsi gyerek voltál, hogyhogy csak harmincéves korodban voltál először Nyugaton? – kérdezi F. (akinek még lesz szerepe a történetben).

Miután távozik a második (30-35 éves) és a harmadik (3 hónapos – 3 éves) generáció, maradunk vagy tízen. Azonos korosztály, nagyjából azonos társadalmi státusz (közép- és felső középosztálybeli értelmiségiek), „rózsadombi gyerekkor”. Kivétel nélkül baloldali meggyőződésűek vagyunk – szülői örökségből, család által közvetített történelmi és/vagy saját élettapasztalatból, zsigerből és/vagy tudatosan, nehéz a motivációkat szétszálazni. Egy idő után menthetetlenül a politikára terelődik a szó. Általános egyetértés, hogy az MSZP megérdemelte, s hogy rémesek ezek az önmagukat többszörösen lejáratott szoci öregek, s hogy náluk csak a fiatalok rémesebbek; némi vita, hogy Mesterházy Nímand Attila hülye áldozat vagy elvtelen és erőszakos karrierista; tehetetlen sajnálkozás, hogy ma Magyarországon nincs politikailag szervezett baloldal. (Persze azért tudom, hogy négy hét múlva fegyelmezetten az MSZP valamely reménytelen jelöltjére szavaznak majd. Mert hát „mégis”. Én speciel a Kétfarkú Kutyáknak adtam az ajánlócédulámat, s ezezl részemről lezárult a választás.) Orbán-undor. Illetve itt felélénkül a társaság, mert vannak, akik nemcsak undorodnak ettől a bagázstól, hanem félnek is. Én hallgatok, mert csak undorodom.

– Ugyan már! – szólal meg F. – Ezek előítéletek. Nem volt folytatható, ami az elmúlt években folyt, ebben egyetértünk. (Tényleg egyetértünk.) Végre rend lesz. Lássuk be, ennek az országnak nem a demokrácia kell, hanem a rend, a fegyelem. Amire a baloldal képtelen volt, most majd a Fidesz megteszi, eltünteti a Jobbikot is.

Hangos, egyre hevesebb vita, én csak akkor kapcsolódom be (mert eddig a pontig lényegében egyetértettem F-fel), amikor egyetértőleg hivatkozik Hóbagoly nyíltan tekintélyuralmi nézeteket hangoztató Heti Válasz-interjújára. Indulatosan ellenkezem, röpke összecsapás, aztán megint átmegyek hallgatóságba, és felötlik bennem egy régi, 35 éves emlék.

 

1975 őszén (nem sokkal korábbi egyetemi KISZ-tevékenységben) összeszokott baráti társaság, öten-hatan beszélgetünk egyikünk lakásán. Normális (semmi különös) állással, normális életkilátások elé néző fiatal értelmiségiek vagyunk, van köztünk, akinek már gyereke, sőt lakása is van. Az asztalon természetesen feketecímkés cseresznyepálinka, és mi természetesen politizálunk. A lényeg nagyjából annyi, hogy ebben az országban egy értelmiségi előtt csak két út van: az alkoholizmus – s a másik út járhatatlan. Fiatalabbak kedvéért: ez a Kádár-korszak csúcspontja, béke, nyugalom, stabilitás, egyre „puhuló diktatúra”. A keretek mindörökre adottnak látszanak, a lazításuk fárasztó, s már mindannyian túlvagyunk néhány kudarcon, fejbeverésen (egyikünknek se kellett belerokkannia, mi nem olyanok voltunk). Azt hiszem, leginkább unatkoztunk, untuk a rendszert. Ja, és fontos: elkötelezette baloldaliak voltunk – akkor még mindannyian, ott, az asztalnál –, noha mást tartottunk a baloldaliságról, mint a hivatalos politika. Nekünk, amennyire emlékszem, a társadalmi szolidaritás volt akkor a legfőbb baloldali érték, nem a Szovjetunióhoz való hűség és a párt vezető szerepe.

Szóval, ültünk, nyomtuk szokásos dumáinkat, hergeltük egymást és magunkat. S akkor nekem hirtelen elegem lett az egészből. Másnapra úgy döntöttem, hogy nekem ez nem kell: elegem van a langyos értelmiségi létből (benne alig elindult és szép perspektívát nyújtó, de megalkuvást jelentő újságírói munkámból); abból, hogy reményem sincs, hogy valaha önálló lakásom legyen; s abból is, hogy időnként összejövünk és feketecímkés cseresznye mellett elkeseregjük a bajainkat. Visszatérek a pedagógus pályára, és lemegyek vidékre.

Aztán minden másképp lett. Váratlanul lakásom lett, a pályamódosítás nem „jött össze” (nem rajtam múlt), maradtam a munkahelyemen, ahol a következő bő húsz évben nemcsak szép karriert futottam be, hanem még szerettem is, amit csináltam. A rendszert pedig nem megdönteni akartam, hanem megjavítani.

 

– Rend lesz – mondta F. – S ha rend lesz, beindul a gazdaság, és a fiam is talál normális állást magának. (A fia most jött haza, miután több évet dolgozott „a világ egyik legjobb állásában”, a világ egyik legsikeresebb IT cégénél. De haza vágyott, azt akarta, hogy itt szülessen meg a gyereke.) S ha mégse, akkor, remélem, még mindig elmehet külföldre.

Ez pedig egy 1975-ös dal:

 

Szerző: rás  2010.09.05. 19:29 14 komment

Címkék: baloldal

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr534929249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_111226 2010.09.05. 20:16:03

Köszönöm!

Szó-szóró 2010.09.05. 21:04:10

F-nek igaza van, rendet kell tartani és az talán jobb, ha nem a gárdákra bízzuk. Ehhez nem kell baloldalinak vagy jobboldalinak lenni, rendet a baloldal is tarthatott volna, nem olyan sok pénz kell hozzá. Nem is értem, hogy az a tehetségtelen társaság ezt miért nem ismerte fel. (Illetve értem, mert borzasztóan nem tudták működtetni a rendszereket, lényegében egyiket sem, tényleg semmi érzékük nem volt az irányításhoz.)

Szó-szóró 2010.09.05. 21:07:11

rás: elnézést, elfelejtettem egy fontos dolgot: nagyon tetszett ez az írásod, élvezetes volt olvasni. Kicsi időutazás ...

Ismeretlen_46946 2010.09.05. 21:31:51

defalla, Szó-szóró: Köszönöm. :)

Andris 2010.09.06. 10:47:32

A poszt remek, mint ahogy azt megszokhattuk. Amit én hozzátennék, hogy Borosst mindig rühelltem, és most is hányok attól, ahogy csavargatja a szavakat, és azt hiszem itt-ott hazudik is. Pl. a keleti piacok elvesztéséről: lehet, hogy én tudom rosszul, de mi onnan kivonultunk, azért vesztettük el. A cikket olvasva az is feltűnt, hogy milyen demonstratívan elöl hagyta az asztalon az Antall szobrot, és milyen elvtelenül nyal be Orbánnak, és gyalázza a volt pártját, meg Dávidot, meg Almássy Kornélt. Biztos vagyok benne, hogy csak azért nem pacsizott le Almássyval és fúrta meg Dávidot, mert nem lett volna meg a többsége. Számára a bölcsesség a korral jön meg, tehát ő maga a legokosabb palacsinta; aki fiatalabb, az arányosan hülyébb is, kivéve persze Orbánt, mert ő már "érti". (utálom az ilyen paternalista, hátbaveregetős görényeket, akik azt hiszik magukról, hogy mindent tudnak) A cikk címe félrevezető, királyság nem lesz, fél-elnöki vagy elnöki típusú rendszer lehet, de az még nem baj. Nem szoktam ilyet kívánni, de remélem, hogy Boross nem fertőzi már sokáig a világot. Vonuljon vissza és kussoljon.

Ismeretlen_46946 2010.09.06. 10:56:00

Andris: Nyugi! :)) (Amúgy persze a lényeget tekintve igazad van, de nem szeretem, ha fröcsögsz. Tőled se szeretem.)

Andris 2010.09.06. 12:11:27

Azé' ez a fröccstől még messze van. :) Sajnos szokásomtól eltértem - mármint, hogy a szaremberek nevét kisbetűvel írom - pedig járna neki.

thomas 2010.09.06. 17:29:15

Nagyon szép írás, kösz. :) (én speciel gyakorlom, hogyan kell kétfarkút rajzolni, hogy aztán jól be tudjam ikszelni)

Szó-szóró 2010.09.06. 17:41:10

Andris: érdekelne, hogy melyik politikus nevét írod kisbetűvel, melyiket naggyal. Persze az, hogy engem érdekelne, az még nem jelenti azt, hogy válaszolnod kell, az sem gond, ha nem. A nevek: Orbán Gyurcsány Bajnai Kövér Szekeres Áder Mesterházy Lendvai Boros Dávid Herényi Nemecsek Boka Szijártó Navracsics Szanyi Demszky. rás: elnézést, hogy kicsit off

Ismeretlen_111226 2010.09.06. 20:43:12

A hóbagoly... évekkel ezelőt olvastam egy lapban, miről/miből doktorált... A kor előrehaladtával, nem lesz mindenki bölcsebb - valaki butul. Én is :) Például tudom, hogy szenilisnek azért jó lenni, mert minden nap új dolgok juthatnak eszembe... Érdekes módon, valahogy az értékrendem mégsem változik. Vagyis én nem veszem észre magamon. Ugyanúgy szeretem a pulykasültet, mint 20 évvel ezelőtt! S ugyanúgy utálom azokat, akik mindig tudják merre kell fordulni, ha valaki megoldja a nadrágszíját hogy közel férjen a kimeneti nyíláshoz... Rás, ez remélem nem csúnya fogalmazás! S a sivalingam-ról még szót sem ejtetem.

Ismeretlen_46946 2010.09.06. 21:37:46

defalla: sivalingam??

Ismeretlen_111226 2010.09.07. 08:50:11

"fallikus szobrokat imádnak (sivalinga)" Azon gondolkodtam, hogy milyen smiley-t mellékeljek, de asszem semmilyet.

Andris 2010.09.07. 09:25:41

Szó-szóró: A kisbetűs megkülönböztetés nem csak politikusoknak jár, sőt. Kicsit úgy vagyok vele, hogy a politikusnak valahol hivatása is, hogy rohadt tetű legyen, ami persze nem elvárt kötelesség, de ritkán lep meg, ha kiderül valamelyikről ilyesmi. A kisbetűért pedig meg kell dolgozni. :) Nos, a felsoroltak közül Szekerest és Kövért nem komálom, utóbbitól (ő "a Fidesz lelkiismerete" ugyanis)kissé tartok is. Lendvaitól a hideg ráz, főleg az erőszakossága és ostobasága miatt, illetve a stílusa miatt. Talán Szíjjártó és Szanyi az, aki a felsoroltak közül már elég mélyen van ahhoz, hogy így jelöljem őket. A többiek ritkán lépik át az ingerküszöbömet. Ami talán meg fog lepni, hogy Navracsicsot kifejezetten tisztelem és nagyra tartom. Nade, hogy az kisbetűzés eredetéről is szerepeljen infó, honnan idézhetnék máshonnan, mint innen: http://ras.freeblog.hu/archives/2010/02/19/_pedig_szociologus/

Szó-szóró 2010.09.07. 23:12:45

Andris: Megnéztem a linket, érdekes volt. A válaszodat is köszönöm.
süti beállítások módosítása