Ez a „bejegyzés” Annának köszönhető, aki előző posztom kommentjében felhívta a figyelmemet Orbán Viktor örökbecsű szavaira, az igazságra (amelyet persze én is megjegyeztem vasárnap este): „Aki szavazott, felhatalmazást adott, aki nem, az engedélyt.” Meg persze nyilván más impulzusok (például egy másik blog, egy másik ember) is közrejátszhatnak, amikor dolgok hirtelen összekapcsolódnak.
*
Mondatok J. M. Coetzee Michael K élete és kora c. regényéből (kiemelés tőlem):
„Egész éjjel gyalogolt. Nem érzett különösebb fáradtságot, csak néha megborzongott a szörnyű felelősségtől, hogy ismét szabad… Nem érzett elég erőt ahhoz, hogy cölöpdöngöléssel, drótozással, parcellázással töltse az egész életét. Nem érzett elég erőt ahhoz, hogy maradandó nyomot hagyjon maga után a földön; inkább valami lebegő lénynek látta önmagát, mint aki túl mélyen alszik ahhoz, hogy meghallja a hangya lábának súroló neszét, a pillangó rágószervének fűrészelését, a porszemek táncát… Milyen szégyenletes dolog, hogy a mostanihoz hasonló időkben az embernek úgy kell élnie, mint a vadállatoknak. Mert ha élni akar, nem lakhat a házában, amelynek ablakában fény ragyog, hanem odúba kell bújnia, ahonnan csak éjjel mászhat elő. Úgy kell léteznie, hogy arról ne hagyjon nyomot maga után. Ez a dolog lényege.”
…
„Ez lenne hát a tanulság, gondolkodott, az egész történet tanulsága? Hogy van idő mindenre? Vajon így kopogtatnak be a tanulságok, hívatlanul, az események menetében, amikor az ember a legkevésbé várja őket?”
***
„…when the night is cloudy
There is still a light that shines on me
Shine on until tomorrow, let it be…”
(Lennon-Winston-Mccartney: Let It Be)
Utolsó kommentek