Nem tudom, milyen szempontok alapján döntött(ek) úgy a kormánypárt(ok), hogy a hat hét múlva elfogadandó Fidesz-alkotmányt ne Alkotmánynak, hanem "Alaptörvénynek" hívják. Lehet, hogy ez is egyike a gumicsontoknak, és majd a Jobbik - meg történészek, jogászok - tiltakozására visszaállíthassák az "ezeréves magyar történelemben" gyökerező "alkotmány" elnevezést. A magam részéről a viktatúra szerénységének fogom fel: ők se tekintik alkotmánynak - a nemzet, a társadalom közös alkotásának. Ez csak egy törvény lesz, amelyet egy választáson hatalomra került politikai erő hozott, kétharmados többséggel. Joga van rá. Ahogy jogot fog arra is formálni, hogy ha úgy hozza a szükség(e), ugyanúgy megsértse, mint a Magyar Köztársaság jelenleg érvényes Alkotmányát, amelyre képviselői, miniszterei - és miniszterelnöke! - tíz hónappal ezelőtt felesküdtek.

A közzétett tervezetet sokan sokféle szempontból magasztalják vagy bírálják. Én most csak egyetlen dologgal foglalkozom: a Magyarország fogalom használatával. A jövőben ez váltaná fel a jelenlegi Magyar Köztársaság elnevezést. Nem, nem szűnik meg ezzel a köztársaság, hiszen a B. cikk (2) bekezdés kimondja, hogy "Magyarország köztársaság". (Egyébként is, hogy nézne ki egy "alaptörvényes királyság"?) A szándék azonban nyilvánvaló: ezzel is kifejezni a szakítást az elmúlt húsz évvel. A baj csak az, hogy az alaptörvény ezzel Magyarországot azonosítja a magyar állammal. A kettő nem ugyanaz. Magyarország a hazánk (illetve a hazánk neve, ahogyan azt az Alapelvek első mondata meg is mondja). Mi is a haza, a hazánk? Emberek, közösségek, táj, történelem, kultúra, nyelv. Valami, ami sokkal alapvetőbb, valami olyan, amihez - magyarként - érzelmi viszony fűz.  Magyarország te vagy, én vagyok, Magyarország az, amit magunkban hordunk. Ezzel szemben a magyar állam egy intézmény, amelyet történelmünk során hol Magyar Királyságnak, hol Magyar Népköztársaságnak, hol Magyar Köztársaságnak hívtak. Nem Magyarország szed adót, hanem a magyar állam, nem Magyarország visel(t) hadat, hanem a magyar állam, és... igen: nem Magyarország küldte 200 ezer polgárát megdögleni a Don-kanyarba, félmilliót Auschwitzba, hanem a magyar állam...

Hogy visszatérjek az Alaptörvény-tervezet szövegéhez: már az kissé idétlenül hangzik, hogy "Magyarország védi a házasság intézményét..." és "Magyarország támogatja a gyermekvállalást." (K. cikk) Na de hogy "Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elve szerint működik"?! Nem. A magyar állam működik (vagy nem működik) így, a magyar államnak és nem a Dunának vagy Arany Jánosnak - nekem, neked - van költségvetése.

Nem tudom, értik-e ezt azok, akik úgy gondolják, "az állam én vagyok", s hogy  "mindörökké" övék "az ország, a hatalom és a dicsőség". Hogy valamit adjak a keresztény gyökereknek is.