„A magyar történelemben túlteng a nemzeti veszteségélmények sorozata... Nyugat-Európában az újkorban egy tevékeny, alkotó, teremtő vállalkozásként jelent meg a nemzeti történelem. Nálunk a történelmi cselekvés, a modern polgárosodás hol az idegen elnyomás, hol a rendi társadalom béklyói miatt nem volt lehetséges. Ezért átkerültek a hangsúlyok a szimbolikus és érzelmi pótcselekvésekre… A régi dicsőség állandó idézgetésével, nemzeti mitológiákkal, nagyzoló kivagyiság, magyar kivételesség hirdetésével ugyanúgy, ahogy kíméletlen önostorozással, a sors és a nemzethalál feletti búsongással. Ezekhez természetesen politikai erők kapcsolódnak, most például az alkotmányozásban pontosan ez a rendies, nemzetieskedő öltözék, az ispántól a Szent Korona-tanig köszön vissza.

Amikor iskolába jártam, minden óra előtt el kellett mondanunk a Hiszekegyet azért, hogy megőrizzük, ébren tartsuk a trianoni sebeket, a nemzeti fájdalmat. Volt egy osztályfőnökünk, aki azonban egy másik idézettel kezdte az óráját Vörösmarty Mihály Jóslat című verséből. „A gyűlöletnél jobb a tett, / Kezdjünk egy újabb életet. / Legyen minden magyar utód / Különb ember, mint apja volt”. Ez egy egészen más mentalitás, mint ami a magyar társadalmat jellemzi.”

„A rendszerváltás bekapcsolta a magyar társadalmat a modern, mediatizált tömegpolitikába, melynek középpontjában a szavazatmaximálási verseny áll. Ennek a versenynek a tömegérzelmek folyamatos gerjesztése, fenntartása a legfőbb eszköze… Nem racionális érveket kell megmozgatni, hanem a zsigeri indulatokat, félelmeket, aggodalmakat. A politikai közbeszédet éppen ezért áthatják a nagy érzelmek, nemzeti hevületek, az együttes gyűlölködés és a valahová tartozás szükséglete. Egyre erősebb a nyelvi agresszió, a közbeszéd eldurvulása, a másik fél minősítése, megbélyegzése, becsmérlése. Mivel a világ egyre bonyolultabb, nagy az igény a leegyszerűsítésére, a bizonytalanság csökkentésére. Erre alkalmas az érzelmek kiemelése, a fekete-fehér látásmód. A tömegdemokráciák másik jellemzője egyfajta számosság, a demokráciák fejlődése a választási korlátok fölszámolásának története. Látjuk, most éppen a gyerekek után járó szavazati jog a téma. Biztos vagyok benne, hogy csak idő kérdése, hogy Európában leszállítsák a szavazati jogot 16 évre. Kényszerűséggé vált a befolyásolható tömeg növelése.”

„Mindezek ellenére meggyőződésem, bármilyen naiv meggyőződésnek tűnik is, hogy hosszú távon azé a politikai erőé a jövő, amelyik képes lesz áttörni a modern tömegtársadalmakban kialakult hazugságfüggönyt, amikor a politika azonos a manipulációval. Az a politikai erő nyerhet a jövőben, amelyik elszánja magát arra, hogy nemcsak az emberek érzelmi, indulati világát veszi célba, ahogy a reklámok teszik, hanem bízik a rációban, az értelmes gondolkodásban. Nem elégszik meg pusztán jelszavakkal, nem épít szavakból álvalóságot. Sajnos ennek még nem látszanak a jelei, egyelőre megyünk befelé az erdőbe.”

Interjú Pataki Ferenc szociálpszichológussal. A teljes szöveg: itt.