A Magyar Narancs, sajnos, csak egy hét csúszással teszi fel az internetre cikkeit, pedig ezt - a magyar sajtóban olvasott eddigi legalaposabb elemzést - már a múlt héten belinkeltem volna. Részletek Rényi Pál Dániel összefoglalójából. (A teljes cikk itt olvasható.)

A sajtó és a politika most két kérdésre keresi a választ. Elsőként arra, vajon a rendőrség miért nem volt képes megőrizni a rendet. A tehetetlenség egyik közvetlen oka, hogy az angol rendőrség tömegekkel szemben kizárólag "nagyon indokolt" esetben, akkor is csak a belügyminiszter beleegyezésével használhat vízágyúkat, gumibotot és gumilövedékeket…

…Az igazán parázs vita persze azon ment, hogy vajon kik és miért vandálkodtak, és kinek milyen felelőssége van a történtekben. Biztosan csak annyit tudunk róluk, hogy többnyire fiatalok, a többségnek priusza sincs… A zavargásokban részt vettek a helyenként végletesen elszigetelődött nemzetiségi csoportok is. A politikai elit és a véleményvezérek között mégis egyetértés mutatkozik abban, hogy a 80-as évek angliai lázongásaival ellentétben nem faji ellentétekről, sokkal inkább szociális, illetve generációs problémákról van szó. Birminghamben és Manchesterben például a helyi alsó osztály vonult az utcára és nem a bevándorlók, akik kevésbé résztvevői, inkább elszenvedői voltak a zavargásoknak. (A YouGOV internetes közvélemény-kutató cég első felmérése szerint az angolok alig 5 százaléka tekinti a faji ellentéteket az események elsődleges okának.) Még szembetűnőbb, hogy az őket akadályozó rendőrökön túl a zavargóknak nem voltak célpontjai: a cél a zsákmányolás és a pusztítás volt, mindent és mindenkit kifosztottak, aki útjukba került. (A fosztogatási düh néhány jómódú fiatalt is magával ragadott, akik szintén csatlakoztak a "bulihoz".) Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy a hirtelen összeverődött tömegek kialakulásában nagy szerepe van az Angliában közel nyolcvan éve létező bandakultúrának. A nagyvárosok külső negyedeiben összeverődő londoni bandák jelentős része a 80-as évek elején, a helyi fekete közösségekből alakult ki, és azóta harcban állnak a helyi rendőri erőkkel. Most fiatal fekete gyerekek arról beszélnek a kamerák előtt, hogy elegük van abból, amikor az igazoltató járőrök minden ok nélkül alsógatyára vetkőztetik őket - most egy kicsit visszavághattak végre. A legtöbb banda viszont a futballstadionokból a múlt század elejétől kiszoruló munkásosztályból formálódott. Ezeket a kriminalizálódott közösségeket pedig az angol társadalom jelentős része nem a bőrszínük alapján azonosítja…

"Gyerekek apák nélkül, iskolák fegyelem nélkül, elismerés teljesítmény nélkül, bűn büntetés nélkül. Jogok felelősség nélkül. Közösségek kontroll nélkül" - nyilatkozta most hétfőn Cameron [miniszterelnök], aki néhány napja még beteg elemeknek titulálta a lázongókat. Most egyszerre tanúsított megértést a reménytelen helyzetben lévőkkel szemben és hirdetett zéró toleranciát a bűnelkövetők, továbbá nyílt háborút a bandakultúra ellen…

…Az alsó osztály lázadt fel, amely úgy érzi, hogy minimális esélye sem maradt a felzárkózásra, miközben néznie kell, hogy futballsztárok, politikusok, üzletemberek mosolyognak a bulvárlapok címoldalain, és több tízezer fontos bónuszokat tesznek zsebre. Mint arra könyvükben Richard Wilkinson és Kate Pickett kutatók rámutattak, a legfőbb indikátorok - a mentális betegségek, a börtönök telítettsége, az egészségügyi és a kriminalisztikai statisztikák - alapján "a fejlett országok közül Angliában adottak és ott a legszilárdabbak a társadalmi egyenlőtlenségek".