„Holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány?” Valamitől ez a kb. 80 éves giccsesen/romantikusan bugyuta Eisemann-sláger zümmögött a fejemben, ebből indult ez a bejegyzés, amelyet úgy kell majd megszakítani, különben sose lenne vége.
Kezdjük hát ezzel, egy már idézőjelbe tett változattal a feledhetetlen Kiss Manyitól:
Amikor a youtube-on kerestem, nem ez volt az első találat, hanem a Sorstalanság c. film részlete:
Álom – rémálom. Érdekes nemzetkarakterológiai elmélkedésre adhatna alkalmat, hogy az általam ismert nyelvek közül a magyar az egyetlen, ahol létezik ez a szópár.
*
A magyar nyelv értelmező szótára:
Álom
1. Bizonyos látási és hallási képzeteknek, emlékezetünkben lappangó képeknek rendezetlen és akaratunktól független sorozata, melyet alvás közben észlelünk. Érdekes álom, rossz álom, szép, szomorú, zavaros álom; álmot fejt, álmot magyaráz, álmot lát; elfelejti álmát.
2. <Csak egyes szókapcsolatokban:> alvás. Édes álom, könnyű álom, nehéz álom; mély álom; téli álom; elkerüli az álom a szemét; álom jön a szemére, az igazak álmát alussza… Ne vidd el v. ne vigye el az álmunkat (tréfás).
3. Alvásra való hajlandóság; álmosság. Elnyomja az álom; álom nehezedik a szemére, szempillájára; kimegy az álom a szeméből…
4. (átvitt értelemben) A szabadjára engedett képzelet képei; ábránd, képzelődés, elképzelés. Az álmok világában él; álmában sem gondolta volna.*
Nem teljes a felsorolás, persze, hiszen ott van például az álom mint halálmetafora:
"...Meghalni - elszunnyadni - semmi több;
S egy álom által elvégezni mind
A szív keservét, a test eredendő,
Természetes rázkódtatásait:
Oly cél, minőt óhajthat a kegyes.
Meghalni - elszunnyadni - és alunni!
Talán álmodni: ez a bökkenő;
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban..."
De ha már Shakespeare, akkor a Szentivánéji álom is:
„Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó`tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.”
Mindkét Shakespeare egyúttal Arany János, úgyhogy önként adódik:
„Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós nádtól,
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Félt az üldözőknek távoli zajától,
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.
Hanem amidőn már szépen megpitymallott,
És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Aztán álommézet csókolt ajakára,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy édességén
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.”*
Lexikonokban is megnéztem az alvás címszót (van, aki ilyenkor dühösen/unottan abbahagyja a bejegyzés olvasását). A Magyar nagylexikon azt írja, hogy az álom „az alvás fázisaira jellemző elmebeli (mentális) folyamat”, amelyet a többi között „külső inger nélkül létrejött, túlnyomórészt látási érzékcsalódások, hallucinációk jellemeznek”, s ezek valóságosnak tűnnek az egyén számára. „Az álomban bizonytalanságok, váratlan ugrások, logikátlanság, lehetetlenségek, meg nem felelések is mutatkoznak”, és jellemzőek lehetnek rá erős érzelmek, pl. aggódás, szorongás is. Az álom tudományos tanulmányozása a 19. században indult meg, hogy aztán a 20. század elején Freuddal új fejezet kezdődjön, ha tetszik, bizonyos értelemben Freuddal és az általa a pszichoanalízis egyik kiindulópontjaként művelt álomfejtéssel (is) kezdődik a 20. század. Freud szerint az álom a tudattalan megismerésének „királyi útja”, egy elnyomott, elfojtott vágy (burkolt) teljesülése. Az álom Freudnál vágyteljesítő funkciót tölt be, elsősorban szexuális vágyakat fejez ki rejtett formában, vannak azonban traumatikus élményeket felelevenítő álmok is. Az álom – mondja Freud – a múlt elfojtott emlékeit, vágyait idézi. A pszichoanalízis másik nagy alakjánál, G. C. Jungnál viszont az álom a személyiség formálódó terveit jelzi előre. (Persze mindketten, valamint sokan mások, még sok mindent mondanak az álomról, de ettől most megkímélem magamat is, meg az olvasót is.)
*
Pihentetőül csipetnyi képzőművészet. A szimbolizmusnak, a szecessziónak és a szürrealizmusnak is fontos ihletője az álom. Gulácsy Lajos szinte egész munkássága álomképekből áll, ahogy sokan Csontváry képeit is egy álomvilág mozaikdarabjainak látják.
*
Ez meg a fáraó álma a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicalből, a hét kövér és a hét sovány tehénről, amit a rabszolgának eladott József, Jákob fia fejt meg. Lásd még Biblia és Thomas Mann.
*
*
Vissza az irodalomhoz. A magyar irodalom talán leghíre álomképe a párizsi szín Az ember tragédiájában. A csaknem lenyakazott Danton-Ádám álmából ocsúdva a nagyságot, az eszmét siratja.
E hitvány korban, megvénült kebelnek
Csak a mámor teremt-e hát nagyot?
Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek!
Vak, aki Isten szikráját nem érti,
Ha vérrel és sárral volt is befenve.
Mi óriás volt bűne és erénye,
És mind a kettő mily bámúlatos.
Mert az erő nyomá rá bélyegét. -
Óh, mért ébredtem? hogy körültekintve,
Jobban megértsem e kor törpeségét,
Mosolygó arc alá rejtett bünével,
S a megszokás hazug erényivel.
...
Tehát csak álom volt, és vége van.
De nem mindennek. Az eszmék erősbek
A rossz anyagnál. Ezt ledöntheti
Erőszak, az örökre élni fog.
S fejlődni látom szent eszméimet,
Tisztulva mindig, méltóságosan,
Míg, lassan bár, betöltik a világot.
*
Fejezzük be a mi „hitvány korunkkal”: amelyben rémálomként lettek újra aktuálissá régi verssorok.
József Attila Hazám szonettciklusának 5. darabja, a cukros ételekről álmodó szövőlánnyal. Ilyen ma már nincs – amennyiben gyakorlatilag felszámolódott a textilipar (is) Magyarországon.
A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.
Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.
Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják
a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.
*
Van más, ez Adytól: Álmodik a nyomor
Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a nyomor.
Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.
Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.
Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hogy ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr szine előtt.
Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a nyomor.
RSS
Utolsó kommentek