(Lásd még: Olvasónapló)

"-- Hát, igen, igen -- mondta a sofőr. -- Elpüfölik a németeket Sztálingrádban, aztán jönnek majd vissza az emberek az evakuációból, és még rosszabb lesz a lakáshelyzet. Nálunk nemrég tért vissza egy munkás a gyárba, kétszer sebesült meg, a házukat persze szétbombázták, betelepedett a családjával egy lakatlan pincébe, a felesége persze teherbe esett, két gyerek már van, tuberkulózisosak. A pincében elöntötte őket a víz, térd fölött állt. Sámlikra deszkákat tettek, azokon közlekedtek az ágytól az asztalig, az asztaltól a rezsóig. Na, elkezdett az illető kilincselni, a pártbizottságon, a kerületi tanácsnál, még Sztálinnak is írt. Hitegették, hitegették. Éjszaka fogta, felvitte a feleségét, a gyerekeket, meg a cókmókjukat a negyedikre, és elfoglalt egy lakást, a kerületi tanács tartalékát. A lakás területe nyolc egész negyvenhárom század négyzetméter. Na, ebből aztán nagy botrány lett!  Az ügyész beidézte: huszonnégy órán belül elhagyod a lakást, vagy mész a lágerba, öt évre, a gyerekeket meg otthonba visszük. Erre mit csinált? A háborúból volt néhány kitüntetése, hát azokat odatűzte a mellére, bele az eleven húsba, és ott, a műhelyben felakasztotta magát, az ebédidőben. A fiúk észrevették, mindjárt elnyisszantották a kötelet. A mentők bevitték a kórházba. Ezután mindjárt megkapta a kiutalást, úgy, hogy még a kórházban volt. Szerencséje volt, a lakás kicsiny, de összkomfortos. Jól kifundálta."

Szerző: rás  2013.07.31. 12:38 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom Szovjetunió Grosszman

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr705435541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.