"...Ma mindenki európai, vagy ha nem, hát sorban áll, hogy európai lehessen. De nyolcvan-kilencven éve Európában csak a zsidók, az én szüleimhez hasonló zsidók voltak európaiak. A többiek mind bolgár hazafiak voltak, ír hazafiak, norvég hazafiak… A zsidók állhatatosan megmaradtak európainak. Nyelveket beszéltek, szerették a különféle történelmi és irodalmi hagyományokat, a műkincseket, és mindenekfölött a zenét. És szerették a tájakat, erdőt-mezőt, csermelyt, hóborította fenyvest, szerették az ősi városok zegzugos kis utcáit, szerették az egyetemeket és kávéházakat. Európa nem viszonozta a szeretetüket. Megrögzött európaiságukért megkapták, hogy 'kozmopoliták', 'élősködők', 'gyökértelen értelmiségiek'.
Amikor Lengyelországban az 1930-as években az antiszemitizmus erőszakká fajult, szüleim és nagyszüleim szomorúan úgy döntöttek, elhagyják Európát, és áttelepülnek Jeruzsálembe. Nem azért választották Jeruzsálemet, hogy kiszorítsák onnan az arabokat, hanem mert sehová máshová nem mehettek. Az 1930-as években a földkerekség minden országa bezárta kapuit a zsidók előtt. Kanada azt mondta: egy is sok. Svájc azt mondta: inkább egyet sem. Európa utcáin falfirkák hirdették: 'Zsidók, takarodjatok Palesztinába!' (Hatvan év múltán ugyanazokon az utcákon homlokegyenest ellenkező feliratok virítottak: 'Zsidók, takarodjatok Palesztinából!')..."
Utolsó kommentek