"Annyira félek!...[M]élységesen boldog vagyok, dr. Raszul. Az ilyen túláradó boldogság félelmet okoz...Csak akkor engedik, hogy ilyen boldog légy, ha valamit el akarnak venni tőled." (Khaled Hosseini: Papírsárkányok)

*

O. a nagyapai átokban hisz, Zs. megnyugodott az ikerláng-teóriától. Nekem, hitetlennek, racionalistának csak egy történet maradt. Egy fiúról, akit minden arra predesztinált, hogy nagyon rossz élete, torz személyisége legyen. Aztán történt egy csoda (később még egy, még nagyobb), amitől gyönyörű élete lehetett (volna). De nem lett.

*

Intelligens, tehetséges ember volt - ezt mindig dühödten vitatta, ha mondtam. Nem volt művelt, de sokat olvasott. Mindent, ami megérintette. Főleg azt, amiben magára ismert a lelke mélyén minden mocsok közepette, jellemének minden torzulása ellenére megőrzött, tiszta kiskamasz. Imádta Kosztolányit, meg általában a verseket, Babitsot, József Attilát, Pilinszkyt... Különbözött az ízlésünk, az érdeklődésünk, de néha adódtak találkozások. Rajongott Fekete Istvánért - nekem kimaradt -, az ő unszolására olvastam el a Tüskevárt; élmény volt. Ugyanakkor javasolt egy Szilvási Lajost, kb. húsz oldal után eldobtam. Én Dosztojevszkijt, a Félkegyelműt akartam elolvastatni vele, Rogozsin (és a keresztcsere) miatt. Ezt ő adta fel néhány oldal után. Egyetlen szépirodalmi fordításom Joseph Boyden első világháborús regénye, a Három nap az út - rajongott érte; a főhősben, az indián Xavier-ben magára, a saját történetére ismert, én a másik hős, az őrült gyilkológéppé vált Elijah vonásait is látni véltem benne.

Halála előtt Khaled Hosseinit olvasott, és szinte rám parancsolt, hogy olvassam el a Papírsárkányokat, mert ez az Afganisztánban játszódó regény róla szól. És tényleg... Arról például, hogy nem tudunk megbocsátani annak, aki ellen súlyosan vétkeztünk. Ha beledöglünk, akkor sem.

A legfontosabb azonban talán Popper Péter volt a számára, istenítette. Én PP-nek csak a hírét és közéleti publicisztikáját ismerem, ennek alapján tiszteltem, de most majd persze elolvasok tőle valamit.

De már nem kérdezhetem meg, hogy mit.

*

"Van rá mód, hogy újra jók legyünk." (Papírsárkányok)

Szerző: rás  2014.11.13. 22:00 2 komment

Címkék: Máté Khaled Hosseinin

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr686891277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2014.11.14. 19:39:28

rás:
de előbb át kell esni a purgatóriumon.

defalla 2014.11.14. 21:31:21

Erőt kívánok! Engem minden veszteség megvisel - s nehezen tudom "elengedni" a távozót.
Természetesen tudom, hogy nincs mód a találkozásra, de nem tudom/(akarom?) elhinni.