Tegnap megírtam, hogy újabban képtelen vagyok TGM-et olvasni (ezen az se változtat, hogy ma mégis végigolvastam az ominózus cikket - na és). Van egy másik újmarxista filozófus, Kiss Viktor, akit már korábban is csak nagyon ritkán olvastam, ma viszont végigrágtam magam a Dinamó Műhely blogon megjelent írásán - és jelentem: nem volt könnyű, de megérte.

"A mai ellenzék szereplőinek állítása, mely szerint Orbán és rendszere nem az 1989 és 2008 közti időszak terméke és következménye, hanem valami egészen új – merőben gusztustalan és számító. Mintha a miniszterelnök nem azért tehetne meg minden elképzelhetetlent, mert a politika társadalmi kontrollját és alapját már jóval előtte szisztematikusan széjjelzúzták és kiüresítették. Orbán nem tagadása, hanem része azoknak a média, értelmiségi, gazdasági, intézményi és politikai elitcsoportoknak, amelyek az átmenet során a kulcspozíciókat megszerezték.

Az ellenzék legitimációs krízisének azonban egy másik vonatkozása is szembetűnő. Miután immár ötödik éve azzal vádolja a kormányt, hogy felszámolja a demokráciát, tönkreteszi a gazdaságot, korrupciós gépezetté minősíti le az állam által felügyelt források felhasználását és elosztását – betölti a rendszer által megkonstruált pozíciókat, elfogadja játékszabályait. Továbbra is hajlandó érdekalapú alkukat kötni… a kormányzattal, vagy annak kiszolgálóival. Az (állítólagos) orbáni diktatúra hivatalos ellenzékének pozíciójára egzisztenciákat, karriereket és ambíciókat gründolni, maga a par excellence cinizmus. Ebben a légkörben minden eszmény és magyarázat, minden radikalizmus, minden valódi változtató szándék és minden demokratikus kezdeményezés üres frázissá fokozódik le, amely elfedi a dolgok valódi tétjét és a szereplők valódi motivációit."

De ez csak a kezdet. Kiss keményen nekimegy annak is, ahogy a "régi", talaját, tömegét vesztett balliberális ellenzék rárepült a tavaly őszi, netadó elleni tüntetéseken színre lépett "új ellenzékkel", magáévá téve annak stílusjegyeit, mondandóját, eszközrendszerét. Kiss alapvető problémája ezzel az, hogy ennek az új ellenzéknek semmi köze a baloldalhoz, csak éppen ezt a baloldal - az, ami ma Magyarországon baloldalnak nevezi magát - fel sem fogja. Ezt a 2010 utáni ellenzéket a filozófus így írja le:

"A budapesti ősz megszülte idehaza is azt a politikai élcsapatot, amely az arab tavasz, a török, az ukrán, a hong-kongi vagy éppen az Occupy mozgalom legtudatosabb szegmensét is jelentette. Közvetlen társadalmi bázisukat egy új osztály adja, amely minden tekintetben az elmúlt két évtized terméke. A posztmodern kapitalizmus számára mind legitimációs, mind értékesítési-szolgáltatási szempontból lényeges, hogy –  a tőke személytelenné válásával és a polgárság háttérbe vonulásával – valaki átvegye a rendszer igazolásának és a kapitalista szellem önkéntes éltetőjének szerepét. A média-, a divatmunkások, a pénzügyi szolgáltatók, az örök egyetemisták és ösztöndíjasok, a kulturális tőkéjüket aprópénzre váltó nemzetközileg integrált csemeték, a kreatív és húzó ágazatok csillogásában lubickolók, a posztmodern kommunikáció, oktatás és szórakoztatás papjai, vagy a megélhetési civilek – azért kapnak kiemelkedő jövedelmet vissza az általuk megtermelt profitból, azért számíthatnak az uralkodó hatalmi-pénzügyi körök támogatására, hogy ezzel megvegyék hűségüket a fennállóhoz, önként és lelkesen termeljenek a vállalkozóknak, egyben reprezentálják általuk a kapitalista nyugat kívánatos és emberarcú mivoltát. A netadó tüntetések kapcsán ez a réteg lépett a politika színpadára idehaza is."

Kiss (nemzetközi filozófiai, szociológiai irodalomra támaszkodó) fő tétele: "a politikát konstruáló logika a globalizáció korában már nem az alul/fölül (állam/civil, hatalom/polgár, gazdag/szegény, erős/elesett, tőkés/munkás stb.) dualitás mentén szerveződik, mert ezt keresztbe metszik és felülírják a kívül/belül logika által konstruált kontextusok." Vagyis vannak társadalmi csoportok (meg régiók, országok), amelyek megtalálták helyüket a globális kapitalizmus (neo)liberális rendszerében - ők vannak belül -, és vannak, akik/amelyek kiszorultak.

"[A] belül/kívül logika a magyar társadalmi térben már egészen a rendszerváltás időpontjától markánsan jelen van... Az átmenet Magyarországát olyan léghajóként képzelték el, amely csak azon az áron szállhat a magasba, hogy megszüntetik túlsúlyos voltát, tehát a társadalom többségét a földön hagyják. Valójában ezen alapul az új korszak általános liberális világképe és versengő-egoista individualizmusa mifelénk.

Ennek következményeként elementáris erővel jöttek létre és kövesedtek meg a belül és a kívül társadalmi színterei és valóságos térbeli konfigurációi. A budapesti agglomeráció külső és belső gyűrűi, a magyar kistelepülések zsákvilága és a trendi falvak új beköltözői, a lakópark gettója a városon belül és a cigánysoré a falun kívül, az informatikus proletár boxa és a vidéki munkás gépsora, az egymás mellett élő Bulinegyed és Józsefváros, a multicéges irodaház és a szociális szféra mindennapjai, a magán és az állami kórház, az Erasmus ösztöndíjas és a londoni szállodai takarítónő realitása, az internetország és a tévéország, a nyugat és a kelet, vagy éppen a pláza és az utca – mindennek csak olyan makroszintű megjelenése, ami nem feledtetheti, hogy ma már a mindennapi élet minden szintjén működnek és falakat emelnek ezek a megosztottságok. A nyolcvanas évekből itt felejtett ország az új évezred zárványként működő mozaikdarabjaival."

Valódi magyar ellenzék csak a "kívül globális baloldalának álláspontjáról” kiindulva hozható létre - állítja Kiss Viktor.

Az Elzúgtak forradalmai című cikk itt olvasható.

Szerző: rás  2015.03.20. 21:57 4 komment

Címkék: filozófia baloldal Dinamó Műhely Kiss Viktor

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr257287567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2015.03.21. 00:09:13

rás:volt egy pillanatra egy olyan érzésem, mintha TGM írta volna ezt a szöveget,de tudom, hogy nem így van.
Oly mértékű utópia az, hogy az alul-fölül létezést bármilyen módon meg lehet szüntetni, és ha a kívül-belül koncepciója érvényesülne, egyet jelentene /nem a világforradalommal/, hanem a világkatasztrófával. Viszont errefelé tendálunk,szépek lehetünk, de okosak nem.
Szívem szerint a mai magyar ellenzéket úgy istenigazából megráznám,hogy egy kicsit távlatokban gondolkodjon.

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2015.03.21. 09:04:33

TGM kapcsán akartam említeni, hogy talán azért sem olvasod végig, mert olyan nagyon nagy újdonságokat nem ír, sőt, mivel viszonylag gyakran jelenik meg publicisztika tőle (melyek közül egy-kettő egyszerűen rossz és zagyva írás), nem is tud mindig eredeti és izgalmas lenni.
Kiss ebből a szempontból kellemes meglepetés, érdekes új szempontokat hoz be. Persze azon el lehetne gondolkodni, hogy mi, akik szintén belül vagyunk, hogy viszonyulunk valójában a "kívülhöz".

johnnymoore 2015.03.21. 09:41:26

Kiss Viktor a tanárom volt főiskolán. :) Nem egyszerű figura, de rendes ember.

Érdekes Rás, hogy nincs türelmed elolvasni a TGM-cikkeket, mert én meg mostanában szomjasan nézem őket, hiszen ő az egyetlen ember a baloldali gondolkodók közül a közéletben, akik képesek jól és izgalmasan írni. :)

Mondjuk a víziói néha sokkal inkább apokaliptikusak mint kéne, de általában - nemzetközi kérdésekben - jók a meglátásai.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.03.21. 10:13:49

@egy nagyi: Kiss Viktor nem azt mondja, hogy megszűnt vagy megszűnik az alul/fölül megosztottság, hanem azt, hogy a politikát már nem ez határozza meg. Persze a "kívül" lét valószínűleg az esetek többségében "alul" létet is jelent, legyen szó akár egyénről, akár a globális világgazdaság centrumához képest a periférián (vagy félperiférián) lévő országokról.

@AvPlaten: Igen, ez a bajom mostanában TGM-mel, a tartalomhoz képest túl hosszú és túl bonyolult.

@johnnymoore: mindenekelőtt: örülök, hogy itt vagy. :)
Ami a "dolgot" vagyis TGM-et illeti, sokszor leírtam már - és nincs okom visszavonni -, hogy világnézetileg hozzá érzem magam a legközelebbinek. Nagyon fontos igazságokat mond (ebben az ominózus cikkben is) a magyar belpolitikáról, meg a világban zajló események megítéléséről. Csak éppen, mint Platen is írja, túl sok az ismétlés, nem igazán "fogyasztóbarát".