Ma megint ottfelejtettem a kávét a gázon, a "Kotyogóban" némi eszencia maradt, jó erős, föl kellett önteni forróvízzel. Szenilitásom egyik jele. Nem nagy öröm.
Éveken át kávéztunk virtuálisan Mátéval szombat reggelenként. Mármint a kávé valóságos volt, az együttlét volt virtuális. Az általa meghatározott 9 órai időpont - különös tekintettel a hétvégére - nekem persze korai volt, de mit tehettem, ebben is alkalmazkodtam (érzelmi költség-haszon elemzés). Kávézni én viszont csak evés (nyugodtan, lassan elfogyasztott bőséges reggeli) után tudok, így hát a beszélgetésig általában éppen csak fel tudtam tenni a kávéfőzőt. Máté feladata volt, hogy 7 perc múlva figyelmeztessen (általában ennyi idő alatt folyt ki, hacsak a Főgáz - vagy maga Orbán - ki nem lopta a kalóriát a gázból), menjek ki a kávémért. Ez történhetett úgy is, hogy a chatbe beírta (kizárólag írásban társalogtunk hat éven át): KV! De előfordult hogy bőbeszédűbb volt:"Na, vánszorogj ki a konyhába, szenilis, vén hülye!"
Ma nem figyelmeztetett. (Igaz, ma vasárnap van.)
Utolsó kommentek