Az imént megosztottam a Facebookon egy olasz orvos szenvedélyes videóját arról, hogy ne menjünk ki az utcára, mert az halálos veszélyt jelent. Magamtól nem tettem volna, de egy kedves ismerősöm megkért rá, és udvariatlanság lett volna visszautasítani.

Két hete egy fiatal (kb. 40 éves) barátom (jó messze lakik tőlünk) felajánlotta, hogy bevásárol helyettünk, de könyörög, ne menjünk ki az utcára. Nagyon megköszöntem, de közöltem, hogy nem vagyok hajlandó én is hisztizni.

Egy héttel ezelőtt, amikor M. (kb. 40 éves), akinek a kocsiján megyek le néha én is a cigánytelepre tanítani, azt mondta, hogy ő inkább nem menne, mert koronavírus, és neki a családjában idős, beteg emberek is vannak. Meg van egy hatéves fia. (Az említett idős emberek, gondolom, nagyjából velem egykorúak lehetnek.) Én azt válaszoltam, hogy szerintem az ő kapcsolatrendszerében nagyobb eséllyel vannak olyanok, akik Észak-Olaszországban síeltek mostanában, mint cigánytelepi tanítványunknak. Ezt egyébként villamoson utazva közöltem vele, és provokatíven hozzátettem, hogy éppen találkozni megyek egy Londonból pár napra hazalátogatott (kb. 40 éves) barátommal. V-vel összeölelkeztünk a (ritka) találkozás örömére, beültünk egy étterembe, jót dumáltunk, majd elváláskor ismét megöleltük egymást. (Közben a beszélgetés során persze szót ejtettünk a járvány és az ölelés korrelációjáról...) M. másnap felelőtlennek minősített és Messengeren elárasztott a járványról szóló cikkekkel (amelyek jó részét már olvastam). Újabb fél nap múlva viszont némileg retiráltam, eszembe jutott ugyanis, hogy én ugyan makkegészséges vagyok (eltekintve néhány koromhoz illő nyavalyától), de van egy (szintén veszélyeztetett korú) feleségem, akinek az immunrendszere - egy autoimmun betegség miatt -  mesterségesen le van gyengítve, és hát talán mégse kéne...

Azóta nem ülök villamosra, metróra. Színház, koncert nincs, (Csak a jegyünk, bérletünk.) Csendes budai környéken lakunk, nyugodtan kimehetek sétálni - teszem, tesszük is naponta -, nem kell emberek között lenni. Még sincs szó - legalábbis egyelőre - önkéntes vesztegzárról, mert lejárok boltba, piacra, olyankor, amikor a legkisebb a forgalom. (Ma délután egyébként - kb. 40 éves - háromgyerekes szomszédasszonyunk felajánlotta, hogy ha úgy gondoljuk, szívesen bevásárolnak nekünk. Még nem gondoljuk úgy.) És persze állandóan mosom kezeimet.

A feleségem, aki napok óta folyamatosan és ismétlődően fertőtleníti a lakás különböző zugait, az autót, srb., holnap fodrászhoz megy...