Nehéz ez a "Home office" - office nélkül. Meg barátok, színház, koncert, uszoda nélkül. Nyugdíjasként tulajdonképpen már megszokhattam, hogy főleg itthon vagyok, de azért mindig volt munkám - fizetett vagy önkéntes -, amiért kimozdulhattam, sőt akár vonatra is ülhettem. Most villamosra se. Mint már írtam, azért le-le járok vásárolni - holnap piacra megyek -, csak éppen most már korlátozott idősávban, korábban, mint megszoktam, és maszkkal, kesztyűvel. Lehet sétálni a környéken - szoktunk is -, olvasok, könyvet, újságot, internetet, de egyre nyomasztóbb a bezártságérzés, a tehetetlenség érzése. Időnként azon kapom magam, hogy múlt időben gondolok magamra. Talán mégse leszek depressziós, még sose voltam, és hülyeség lenne most elkezdeni. Hát akkor jöjjön egy, a fiatalságomat idéző, életvidám dal:

Szerző: rás  2020.03.31. 21:32 1 komment

Címkék: nyavalygás karantén Illés

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5715578302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2020.04.01. 00:32:21

rás: nincs értelme parázni, majd lesz még alkalmad programokra járni. Itt élek a férjem egészségügynek kiszolgáltatott helyzetében és nem nyavalygok. Már két külföldi programunk volt előjegyezve, és le kellett mondanunk. Szeptemberre le van előlegezve egy hét Kréta. Nekünk öt színházjegyünk lett oda. Ha elunom az olvasást keresek valami rendezni valót a lakásban. Egyébként jó éjt.