Korosztályom többségéhez hasonlóan gyerekkoromban én is megkaptam az akkor szokásos fertőző betegségek szinte mindegyikét. Megvolt a szamárköhögés, a kanyaró, a skarlát, a mumpsz, a bárányhimlő. Ilyenkor jött Papp doktor bácsi, belém nyomott egy penicillin injekciót, és a bejárati ajtóra kirajzszögezett egy piros cédulát azzal a figyelmeztetéssel, hogy ebben a lakásban fertőző beteg van. De lehet, hogy a cédulán a "ragályos" szó állt. Gyermekkori emlékeim szerint volt valami fokozás abban, hogy betegség - járvány - ragály, és azt hiszem, volt is bennem valami büszkeség, hogy én "ragályos" vagyok. A legsúlyosabbat, az 1957-es gyermekbénulás járványt azonban megúsztam. Emlékeim szerint a Svájcba frissen kivándorolt (nem disszidált!) nagynéném küldött Salk-vakcinát - bár most, hogy a dátumnak utánanéztem, azt olvasom, hogy akkor már Magyarországon egyébként is oltottak vele.

Szóval azt akarom mondani, hogy a gyermekkori szocializációmhoz hozzátartoztak a járványok. Talán ezért is van az, hogy most nem pánikolok. Tudom, hogy mire kell vigyázni, egyébként pedig - ahogy a költő-hadvezér Zrínyi Miklós mondta: Sors bona, nihil aliud.

Szerző: rás  2020.04.06. 19:26 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2115595808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása