Korosztályom többségéhez hasonlóan gyerekkoromban én is megkaptam az akkor szokásos fertőző betegségek szinte mindegyikét. Megvolt a szamárköhögés, a kanyaró, a skarlát, a mumpsz, a bárányhimlő. Ilyenkor jött Papp doktor bácsi, belém nyomott egy penicillin injekciót, és a bejárati ajtóra kirajzszögezett egy piros cédulát azzal a figyelmeztetéssel, hogy ebben a lakásban fertőző beteg van. De lehet, hogy a cédulán a "ragályos" szó állt. Gyermekkori emlékeim szerint volt valami fokozás abban, hogy betegség - járvány - ragály, és azt hiszem, volt is bennem valami büszkeség, hogy én "ragályos" vagyok. A legsúlyosabbat, az 1957-es gyermekbénulás járványt azonban megúsztam. Emlékeim szerint a Svájcba frissen kivándorolt (nem disszidált!) nagynéném küldött Salk-vakcinát - bár most, hogy a dátumnak utánanéztem, azt olvasom, hogy akkor már Magyarországon egyébként is oltottak vele.
Szóval azt akarom mondani, hogy a gyermekkori szocializációmhoz hozzátartoztak a járványok. Talán ezért is van az, hogy most nem pánikolok. Tudom, hogy mire kell vigyázni, egyébként pedig - ahogy a költő-hadvezér Zrínyi Miklós mondta: Sors bona, nihil aliud.
Utolsó kommentek