Az Értelmező Szótárban hosszú szócikk, plusz a származékok, az összetett szavak. A nyelv legkisebb, önálló jelentéssel bíró egysége; a szó mind beszéd, beszélés – és ha most azt mondom, szóbeszéd, az máris szójáték. Szóval máris ömlik belőlem a szó, a hiábavaló – szófia – beszéd. Elakad a szavam az ámulattól, ahogy elmerülök a szavak tengerében, de inkább elapasztom a szóáradatot, mielőtt a szókimondó M. ismét szófosással vádol.

*

1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. 2. Ez kezdetben az Istennél vala. 3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. 4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; 5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. 6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. 7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. 8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. 9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. 10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. 11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. 12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; 13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. 14. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. (Károli-Biblia, János Evangéliuma)

*

Csehovról mondta valaki nagy orosz (már elfelejtettem, kicsoda): Több benne a gondolat, mint a szó.

*

Keresem a szót. 1969. október 10. Egy buli, egy tánc…

Nekem az 1969-es lemezen van meg a dal, csak az számít, ott még – ahogy kell – az Illés kísérte Koncz Zsuzsát. (Jó, a Fonográfos lemezeivel se volt bajom.) És persze eszembe jut sok más Bródy-szöveg, naná, hogy elsőnek a Jelbeszéd, arról meg a Ha én rózsa volnék…, a Sárga rózsa, a Láss, ne csak nézz!

És az is, hogy „A szó veszélyes fegyver, és van, aki fegyvertelen”

*

Bálint György: A szavak felkelése

„Azt álmodtam, hogy a szavak felkeltek, és kivonultak, mint egykor Róma elégedetlen népe, a Szent Hegyre…

– Gyalázat! Napról napra jobban bántalmaznak minket! Elcsépelnek, kiforgatnak eredeti jelentésünkből. Egyre jobban kopunk, már egészen laposak vagyunk, és ha ezt tovább tűrjük, holnapra már nem lesz semmi értelmünk!

…

Az emberek körében hamarosan észrevehetővé váltak a lázadás következményei. Tehetetlenül kapkodtak és tátogtak, és nem tudtak rendesen hazudni, halandzsázni, csalni, és népszerű olvasmányokat szerkeszteni. Később már rabolni és gyilkolni is alig tudtak, mert fejlett, differenciált világunkban ez sem lehetséges szavak nélkül. Így aztán meglepően rövid idő alatt összeomlott az egész civilizáció…” (1938)

*

Babits Mihály: Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelző karókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

*

*

„Szó bennszakad, hang fennakad, /Lehellet megszegik…” Ez Arany, A walesi bárdok. Hetedikben ezen múlt az ötösöm magyarból, hibátlanul megtanultam, ma is el tudom mondani. Judit néni volt a magyartanár, a valaha volt legkedvesebb tanárom – ő is szeretett engem. A többi között megmentett attól, hogy a tanári tekintély (mások tekintélye, persze) megsértése miatt büntetésből egy másik osztályba rakjanak át, és rám bízta egy november 7-ei iskolai ünnepség ünnepi beszédét (megírás és elmondás). Karján tetovált számjegyek őrizték a gyerekkori – alig több mint másfél évtizeddel azelőtt történt – auschwitzi társasutazás emlékét, és emiatt képtelen volt az órán felolvasni egy Radnóti-verset. Rám bízta.

Vannak dolgok az életemben, amiket szégyellek; az egyik ilyen, hogy gimnazistaként talán kétszer látogattam még vissza hozzá, és azóta sem. Kilencvenen fölül, úgy tudom, most is él még. Pali barátom évek óta ígéri, hogy összehoz egy találkozót vele.

*

Ha megfogalmazok, leírok valamit, azzal birtokba veszem, uralom. Ha kimondom, az addig alaktalan formát nyer; oszlik, vagy legalább enyhül a félelem, a szorongás; testet ölt az érzés.

Ettől persze még van, ami kimondhatatlan; van, amit nem kell kimondani.

*

"...jó szóval oktasd, játszani is engedd/ szép, komoly fiadat!"

***

A sorozat korábbi darabjai:

Szóudvar 1. Egyenrangú  --  2. Ifjúkor  --  3. Őszinte  --  4.  Rend  --  5. Tükör  --  6. Gyász --

7. Fénykép  --  8. Utazás  --  9. Csend