Elsőre politikai gumicsontnak tűnt a Népszabadság szerdai címlapos sztorija arról, hogy 2017 után, amikor lejár Áder köztársasági elnöki megbízatása, Orbán Viktor „elfogadhatja” a tisztségre való „felkérést”. Politológusok, alkotmányjogászok, publicisták szorgalmasan rágják is a csontot, komoly elemzések születnek a parlamentáris, illetve a prezidenciális vagy félprezidenciális rendszerek mibenlétéről, a gyenge, erős vagy közepesen erős/gyenge államfői szerepek különbségeiről – általában oda konkludálva, hogy majd Orbán eldönti. Ez utóbbival egyetértek – azzal a megszorítással, hogy már el is döntötte. De szó nincs gyenge vagy erős köztársasági elnökségről.
Gondoljuk meg – az orbáni világképbe helyezkedve –, hogy mi következik az oly sokszor hivatkozott "magyar történelmi hagyományokból"? Talán a köztársaság, amely (a hazug módon Trianonért felelőssé tett) Károlyi Mihályhoz vagy éppen Rákosihoz, Tildyhez (van még, aki emlékszik erre a névre?), meg a „komcsik és libsik alkujával létrehozott”, kudarcos és ezért legyűrendő 1989-es rendszerváltáshoz fűződik? Ugyan! Történelmünk – a köztársasági Alkotmány helyébe lépő orbáni Alaptörvény szerint – 1944-ben megszakadt. És mi volt akkor Magyarország államformája? Királyság. Ne gondoljuk, hogy csak a Kossuth Lajos téren kell helyreállítani az 1944-es állapotokat. „A köztársaság csak egy ruha” a nemzeten, jelentette ki már évekkel ezelőtt Orbán, és 2012-ben törölték is az ország nevéből. És hát az EU (meg a munkanélküli nyomorultak, valamint a liberálisok, a „buzilobbi”) ellen vívott szabadságharcunkban tekintélyesebben is hat, ha már nem csak az ideológiában hivatkozhatunk a Szent Koronára. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a fő euroszkeptikus ország, Anglia is királyság.
1944-ben, és a megelőző 24 évben, bizonyos történelmi okok miatt nem volt királya a Magyar Királyságnak; 2017-től helyreállítandó, a „történelmi jogfolytonossághoz” hatalmas tömegtámogatás mellett visszatérő utódjának sem lesz. De ha a példakép Horthynak megfelelt, akkor Orbánnak is meg fog felelni a kormányzói cím. Egyelőre. Horthy elsősorban azért nem lehetett király, mert református volt. Orbán is az. De a vallást ma már kevesen veszik komolyan. Orbán a legkevésbé, és a Budai Királyi Vár neki is megér egy misét. Mondjuk a 60. vagy 65. születésnapján, amikor majd erre „kérik fel”.
A Népszabadság említett cikkével megkezdődött a lélektani előkészítés, a szoktatás, egyelőre némi álcázó hadművelettel. A lap eszközzé vált, „beetették”, amit a külső forrásokra való ismételt hivatkozás is bizonyít.
Figyelem! 2017-ig már nincs sok idő!
***
Elnézést kérek, de kénytelen voltam törölni a kommenteket, mert valamelyik vírust telepített. :(
Utolsó kommentek