"Még a legfelületesebb megfigyelő is könnyen észrevehette a társadalmi élet külső és belső vonásainak nagy különbségét, ha átlépte az osztrák határt Magyarország felé. Egy mondattal úgy lehetne ezt a különbséget érzékeltetni, hogy az osztrák feudalizmus egyre inkább elbürokratizálódott, míg a magyar bürokrácia egyre feudálisabbá lett. Ausztriára a városi élet nyomta rá a bélyegét, míg Magyarországon továbbra is a falusi jelleg dominált, s ennek még külön súlyt adtak a nyomorult, kulturálatlan agrárproletártömegek. Még a nagyobb városok is megtartották ezt a határozott paraszti jelleget, különösen az Alföldön. 1912-ben például 16 jelentős vidéki városban egyetlen közfürdő sem volt, ami annál megdöbbentőbb, mivel gyakorlatilag saját fürdőszoba sem volt a lakásokban. Hasonló alacsony színvonalon állt a szellemi javak fogyasztása is. Keleti Károly, a neves magyar statisztikus arra a következtetésre jutott, hogy egészséges körülmények között - anyagi lehetőségeihez mérten - legalább százezer olyan embernek kéne lennie Magyarországon, aki könyvet vásárol és olvas, ugyanakkor még a népszerű könyvek forgalma is ritkán haladta meg a 2-3 ezres példányszámot, a tudományosaké pedig az ezret... [A] magyar városok viszonylagos kulturális ereje századunk második évtizedében nem volt nagyobb, mint az osztrák városoké 1880 körül.

A kontraszt még megdöbbentőbb, ha egybevetjük az osztrák és magyar parlament összetételét. Az általános, egyenlő és titkos választójogon alapuló osztrák parlament viszonylag hűen tükrözte az egyes nemzetek viszonylagos súlyát...  1911-ben:  185 német, 82 cseh, 71 lengyel, 37 délszláv, 30 rutén, 16 olasz, 5 román... A magyar parlamentben viszont... 1910-ben 405 képviselője volt a magyar pártoknak, és csak 8 (3 szlovák és 5 román) a nemzetiségeknek...[A] 3 millió magyarországi román ugyanannyi képviselőt küldhetett a magyar parlamentbe, mint a 300 ezernél is kevesebb ausztriai román az osztrákba, azzal a különbséggel, hogy míg az előbbiben a románok csaknem számkivetettek voltak, az utóbbiban az egyik alelnöki tisztséget hagyományosan a románoknak tartották fenn...

Ha a két ország elemi oktatását vetjük össze (ami a tömegek szempontjából a leglényegesebb), általában elmondhatjuk, hogy Ausztriában bevett elv volt az, hogy az egyes népek saját anyanyelvükön tanuljanak, és ettől csak ritkán és kivételesen tértek el..., míg Magyarországon állandó és a múlt század nyolcvanas éveitől kifejezetten erősödő tendencia volt a magyar közoktatás erőszakos terjesztése a nemzetiségi nyelvek rovására."

 

Jászi Oszkár hatalmas művét olvasom. Nem annyira a több mint 500 oldalt nevezem "hatalmasnak", hanem a szellemi teljesítményt. Amerikai emigrációban, a chicagói egyetem megrendelésére, angolul írja 1926-tól és 1929-ben jelenik meg. Számomra is, aki történelem szakot végeztem az ELTÉ-n, rendkívül sok új információval szolgál - például a Monarchia föderációs vagy éppen konföderációs átalakításának kísérleteiről az 1848-as osztrák forradalom demokratikus alkotmányában vagy később Rudolf, majd Ferenc Ferdinánd trónörökösök politikai koncepciójában. A legfontosabbnak azonban a könyv szemléletét tartom, azt, ahogy ötvöződik a szerző történész-szociológus-politológus-politikus mivolta. Ennek az átfogó szemléletnek a másik vetülete, hogy a magyar történetírásban megszokott látásmódtól eltérően Magyarországot valóban a Habsburg-Monarchia részeként kezeli, vagyis osztrák-magyar összefüggésbe helyezi, miközben az ugyancsak részletesen tárgyalt osztrák történelemnek és politikának szerves része a szláv népek - csehek, lengyelek, szlovének, rutének - jelenléte. (Ausztria nevű állam ugyanis tulajdonképpen nem létezett; az Osztrák-Magyar Monarchia Lajtán túli területeinek hivatalos elnevezése leginkább "A Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok" volt.)

Bár a könyvből még vagy száz oldalam hátravan, azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy Jászi történészként és politikusként is sajnálta a Monarchiát, de felbomlását elkerülhetetlennek, törvényszerűnek tartotta, éppen a magyarok által kikényszerített és megváltoztathatatlanná tett dualista rendszer miatt. A bajok legfőbb okának - az általa feudálisnak nevezett - nagybirtokrendszert tartotta, s tulajdonképpen ehhez kapcsolta a magyar társadalmi szerkezet és közélet minden problémáját és torzulását, a parasztság nyomorától a zsidókérdésig.

*

Már említettem korábbi bejegyzésekben, hogy olvasmányaimat az utóbbi években több-kevésbé véletlen impulzusok határozzák meg. Most a kiindulópont az volt, hogy a múltkor Toldra utazva viszonylag könnyű és vékony olvasnivalót kerestem, és Joseph Roth sokat emlegetett könyvét, a Radetzky-indulót emeltem le a polcról. Idéztem is belőle a blogon. A regény egyszerűen zseniális, a Jászi-könyv összefüggésében most egy egyszerre gúnyos, illetve tisztelgő fejezet ötlik fel: egy Ferenc József-portré. Rothot olvasva határoztam el, hogy nekiveselkedek Musil - terjedelmében is valóban hatalmas - regényének, A tulajdonságok nélküli embernek, amely valaha, régen egyszer már kifogott rajtam (egyszerűbben szólva: untam és korán abbahagytam), de gondoltam, előtte még, hogy jobban képben legyek, elolvasom a régóta sorára váró Jászit. Sokkal több lett, mint "kötelező olvasmány".

 

Szerző: rás  2015.06.16. 22:53 2 komment

Címkék: történelem Osztrák-Magyar Monarchia Jászi Oszkár Joseph Roth

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr867550036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2015.06.16. 23:35:27

ras:a Musil könyv egyáltalán nem unalmas.
A Radetzky-induló még a polcon van nálunk, csak a férjem olvasta.
S ha már ennyire benne vagy az olvasásba akkor ajánlom Neked:Lesznai Annától A kezdetben volt a kert című munkáját, amelyben szó van a Vasárnapi Körről / Kaffka Margit, Balázs Béla, Lukács György, Jászi,/ Egy nagyon élvezetes családregény a Monarchiában./ zsidóság, arisztokrácia, paraszti lét, nemzetiségek viszonyulása, szerelmi szál stb./ Persze ha már olvastad akkor tárgytalan az ajánlásom.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.06.17. 09:29:55

@egy nagyi: Ó, igen! A könyvheti recenziókat olvastam róla, és elraktároztam az agyamban kötelezőként. Talán egyszer majd...
süti beállítások módosítása