Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
József Attila verse számomra a magyar irodalom egyik legtökéletesebb alkotása. És valahányszor elolvasom, mindig egy másik versszak az, ami megragad. (Mondjuk, az "Akár egy halom hasított fa..." kezdetű mindig, de ehhez már rég nem kell újraolvasnom.)
Ma - bizonyos összefüggések folytán - a fenti szakasz.
Utolsó kommentek