„s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?” (József Attila, 1937)
Új ordas eszmék? Új méreg? Ugyan már! Jó a régi, a hagyományos: a nacionalizmusra, a félelemre és gyűlöletre, a gazdaságtól az ágyon át a gondolatokig mindent ellenőrzése alatt tartó államra, a vezérkultuszra alapozott régi: a fasizmus, ami újra velünk van.
Május 8. (9.) nem egyszerűen az európai háború végét, a náci Németország legyőzését, hanem a fasizmus feletti győzelmet jelentette. Ezért lett a Győzelem Napja. Nehéz ma erre emlékezni, szembenézni azzal, hogy talán átmeneti volt a győzelem. Meg azzal, hogy a hajdani antifasiszta szövetség, a Győzelem egyik részese, ma háborút visel, és rendszerében, ideológiájában az ordas eszmék köszönnek vissza.
És nehéz emlékezni, győzelemről beszélni egy olyan országban, amelyben a hivatalos politika és propaganda ma egyre inkább a bűnhöz, a pusztuláshoz vezető időket idézi.
„Az új világ gyermekei… az erőszakon kívül csak a hazugságban hisznek.” (Thomas Mann, 1938)
8 és 10évvel ezelőtti bejegyzés a témában:
Utolsó kommentek