/Ezt a bejegyzést vendégként A vajszínű árnyalat blogon írtam.)

A gyengébb idegzetűeket figyelmeztetem, hogy most egy vadul sztálinista-kádárista-diktatúrás bejegyzés következik.

A tököm tele van a nagyképű, abszolút szereptévesztésben lévő médiamunkásokkal. A nap egyik fő híre az, hogy egyes hírek szerint egy tucat, más hírek szerint százötven újságíró tüntetett (persze nehéz elkülöníteni, hogy melyikük tüntetett és melyikük tudósított a tüntető kollégákról), amiért szombaton a rendőrség - harmincegynéhány illegális tüntetővel együtt - néhány órára őrizetbe vett két újságírót is. A hvg fotósa és az index riportere ugyanis nem viselte a dolgozó sajtósok megkülönböztetésére szolgáló sárga mellényt, szándékosan a tüntetők közé keveredett - hogy "életközelben legyen" és, hozzájuk hasonlóan, nem volt hajlandó eleget tenni a távozásra felszólító rendőri parancsnak. "Veszélyben a sajtószabadság"; "ez már olyan, mint Oroszország, ahol naponta gyilkolják az újságírókat", stb., stb. - dől a demagóg hülyeség azóta is a sajtóból - no meg a sajtó népszerűségét kergető politikusokból. A most szombati rendőri brutalitás legfőbb bizonyítéka egyébként a mai tüntetésen egy tavalyi eset volt, amikor egy futballmeccs után egy rendőr tényleg megütött tomfával egy a randalírozást és a tömegoszlatást fényképező fotóriportert. Az után állapodtak meg a rendőrök és az újságírók, hogy a tüntetéseken vagy más balhés helyeken dolgozó riporterek sárga, "sajtó" feliratú mellényt viselnek. A dolog azóta működött is, például se októberben, se szombaton nem vittek el a rendőrök egyetlen sárga mellényes tudósítót sem. A "mártírok" első nyilatkozatai még arról szóltak, hogy nem volt náluk semmi, amivel igazolhatták volna, hogy ők az eseményről tudósító újságírók, később ez a tény kissé elmosódottá vált, mint ahogy a verbális kihívásokkal küzdő Bogád kollégának az a nyilatkozata is, hogy ő direkt a tüntetők között szokott tartózkodni.

De mi van akkor, ha zsebemben a MÚOSZ-igazolvánnyal nemcsak a tüntetők között "tartózkodom", hanem magam is egy be nem jelentett - tehát tudatosan, provokatívan jogtalan -demonstráció részvevőjeként üvöltöm, hogy "elkúrtad" meg "rendőrállam" stb. Akkor is megillet az immunitás? És ha nem üvöltök, hanem némán, de szolidárisan vonulok az illegális tüntetőkkel? 

Természetesen nemcsak és nem elsősorban erről a műbalhéról van szó. Egy szakmailag és erkölcsileg a béka segge alá züllött szakma képviselői az "átlagos" állampolgárét meghaladó jogokat vindikálnak maguknak. Tudom, tudom: a sajtó a demokrácia őrzőkutyája, negyedik hatalmi ág stb. stb. Ez igaz lehetett pl. az illegális Beszélőre, a rendszerváltás környéki Magyar Nemzetre vagy az akkori Magyar Rádió néhány munkatársára. De ezekre?! Erre a sajtóra?! Negyedik hatalmi ág? Persze, ha a társadalomra gyakorolt befolyását nézem. De hol is helyezkedik el a demokrácia rendszerében? A 18. század óta beszélünk az egymástól elkülönített és egymást ellenőrző három hatalmi ágról - a törvényhozásról, a végrehajtóhatalomról és az igazságszolgáltatásról, s ez sokszor, sok helyen működött-működik.  Magyar újságírót azonban nem ellenőrizhet, nem korlátozhat senki és semmi, mert akkor maga a sajtószabadság, a demokrácia van halálos veszélyben.

Köpök a sírotokra.