Magyarországon a szociálpolitika a magasabb jövedelműeknek többet ad, mint a leginkább rászorulóknak - állítja Ladányi János szociológus, aki az elmúlt két évtizedben számos - részben Szelényi Ivánnal közös - tanulmányban hívta fel a figyelmet a szegények, köztük a mélyszegénységben élő cigányok helyzetére*.

A magyar jóléti állam nem koraszülött, ahogyan egyes közgazdászok gondolják, hanem még meg sem született - írja a Népszabadságban ma megjelent cikkében. Statisztikailag bizonyított tény, hogy az államszocialista "gondoskodó állam" a túlságosan kiterjesztett kollektív fogyasztás állami szubvencionálásával mindenekelőtt a nagyvárosi és a magasabb státusú, magasabb jövedelmű népesség fogyasztását támogatta. A tömeges munkanélküliség, a hajléktalanság fölkészületlenül érte a hazai szociálpolitikát, amely hatalmas összegekkel még mindig a kiterjedt kollektív fogyasztást finanszírozza. Holott az a fajta szegénység, ami tartós munkanélküliséggel, szegénységgel, a lakhatás biztonságának tömeges megingásával és mindezek átöröklődésével jár, alapvetően más típusú probléma, mint ami a rendszerváltás előtt volt - és nyilvánvalóan más típusú szociálpolitikát is igényelne.

A szociálpolitika potentátjai azonban még ma is az 1970-es, 1980-as években követettekhez hasonló célokat akarnak megvalósítani. Ebből - és a szavazók kegyeiért folytatott versenyből - lett azután az a nagy osztogatás, ami már a 2002-es választási kampány idején elkezdődött, és különös lendületet kapott a Medgyessy-kormány idején. Gázártámogatás, családi pótlék, kamattámogatás a lakásvásárlásnál - mindenkinek. Az az államszocialista tradíció folytatódik, hogy a szociálpolitika a magasabb jövedelműeknek többet ad, mint a leginkább rászorulóknak. (Kiemelések tőlem - rás)

A segélyezési és lakástámogatási rendszer pedig röghöz köti a legszegényebbeket és a tartósan munkanélkülieket. A városokban gyakorlatilag nem épültek állami bérlakások, a meglévők nagy részét pedig kiárusították vagy lebontották. A közösségi bérlakások aránya csak a harmadik világban mért arányokhoz hasonlítható. Nincsen semmi olyan konstrukció, ami azokat támogatná, akik a munkaalkalmak után akarnak költözni, és erre még valamennyi pénzt is tudnának áldozni. Az a dogma, hogy csak akkor vigyáznak az emberek a lakásukra, ha tulajdonossá válnak, a legszegényebbek esetében azt jelenti, hogy milliárdokat költöttek "szocpolos házakra", amelyek igen gyakran olyan településen épültek fel, ahol nemhogy ma, de még akkor sem volt munka, amikor még teljes foglalkoztatottság volt az országban.

Szomorú tény, hogy az elmúlt két évtizedben a legszegényebbek nem a munkahelyek után költöztek, hanem éppen ellentétes irányba mozogtak. Kiszorították őket a városokból és a munkaalkalmakhoz közeli falvakból - ahol csak könnyebb lett volna nekik munkát, gyermekeiknek szakképzést biztosítani -, s beszorultak olyan falusi etnikai gettókba, ahol közel, távol nincs munkahely. S ahol már tényleg nem nagyon lehet velük egyebet tenni, mint segélyezni őket.

Mi az, ami eddig a legtöbbet ártott és árt? - teszi fel a kérdést Ladányi. Ártott a körzetesítés, ártottak az indokolatlan iskolabezárások, árt mindenféle kormányzati ötletelés a "segélyért munkát" témakörben - az utóbbinak ugyanis csak az lehet a következménye, hogy a tartósan munkanélküliek jelentős részét megbélyegzik, és a munkahelyektől egyre távolabbi településekre szorítják ki -, árt a kistelepülési önkormányzatok ellehetetlenítése, árt mindenféle álprogram, amely azt a benyomást kelti, hogy ez a probléma a szőnyeg alá söpörhető. Egyetlenegy esélyteremtő program sem volt Magyarországon a rendszerváltás óta! Rettenetesen sok pénzt rettenetesen rosszul költöttek el. Sok országban költenek el olyan sok pénzt szociálpolitikára, mint nálunk. Sok országban van legalább akkora szegénység, mint Magyarországon. De olyan ország, ahol ilyen sokat költenek szociálpolitikainak nevezett célokra, mégis ilyen sok tartósan szegény, kirekesztett pária van, aligha van több a világon.

 A Válság és szociálpolitika című cikk a Kritika 2008. decemberi számában megjelenő tanulmány rövidített változata.

* Például: Ladányi-Szelényi: Cigányok és szegények Magyarországon, Romániában és Bulgáriában

Szerző: rás  2008.12.08. 11:21 7 komment

Címkék: szegénység szociálpolitika ladányi jános

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr934928994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_78065 2008.12.08. 16:41:31

A legjobbkor foglalkozol ezzel a témával, és a legjobbkor linkelted be a tanulmányt, tekintve, hogy éppen ebből (is) kell mostanában dolgozatot írnom. Amíg azt el nem olvasom, nem is állok neki vitatkozni.

Ismeretlen_46946 2008.12.08. 16:47:35

979: Pedig az ember sokkal objektívebben foglalhat állást, ha nem befolyásolják a tények! :))

Ismeretlen_10155 2008.12.08. 20:18:19

objektívebben? =)) talán inkább kevésbé elfogultan -- ha az objektivitás. bár a nemtudás sokszor nem a tudás ellentéte -- sőt a nemtudás azt sem feltételezi, hogy valaki meg akarja tudni a tényszerű "igazságot", a tényekből kirajzolódó történetet / történelmet. hiszen van a filozófus ember és a véleményszerető... sőt: van, hogy ugyanaz az ember bölcsesség- és igazságszerető egyszer, másszor pedig véleményszerető. hogy ezzel mit is akartam mondani voltaképpen?! komolyan nem tudom... (de azért jól hangzik, nem?)

Ismeretlen_46946 2008.12.08. 20:28:56

P. tanár úr a gimiben ilyenkor azt szokta volt mondani: "Fiacskám, hozz írást a papától, hogy hülye vagy!" (Bocsánat!)

Ismeretlen_10155 2008.12.08. 22:38:55

manapság már pszichológus(ok) írnak erről papírt... aztán a gyerek nem felel angolból / matekból / magyarból / stb-ből.

Solvere volo 2008.12.09. 22:49:57

Ja, a "segely" es a "jutalom" fogalma sokszor keveredik a fejekben. A segelyt ugyanis nem kell kierdemelni. Nekem, aki adom, legalabb annyira erdekem, hogy a segelyezett ne eljen a labam alatt az utcan, ne csinaljon piszkot, ne lopja az erdot, ne terjessze a tbc-t, stb. Nem puszta szivjosagbol adom, megjutalmazando, hogy milyen rendes, csendes, nyomorult, Dickens johet tanulni :(

Ismeretlen_102949 2008.12.10. 14:40:32

Szerintem tutira Dickens is magyar volt.
süti beállítások módosítása