I could.
Megjöttem (jöttünk), fantasztikus harminc nap volt, életem egyik legnagyobb kalandja: 10 nap New York, 3 nap Boston, 5 Washington, aztán kocsikázás a 66-os úton (feleségem vezetett) Chicagótól St Louisig, 3 nap New Orleans, másfél a Grand Canyonban, aztán újabb egynapos autózás a régi, "történelmi" 66-os arizónai szakaszán, egy éjszaka Las Vegasban, majd 5 nap San Francisco, vissza New Yorkba egy éjszakára - meg egy Greenich Village-i vacsorára -, s aztán haza. Ma délben érkeztünk.
Nem fogok "Felfedeztem Amerikát" bejegyzéseket írni, nem akarom magam nevetségessé tenni. Nem írom meg, hogy az USA milyen nagy, hogy New Yorkban felhőkarcolók vannak, New Orleansban minden sarkon szól a zene, s a Grand Canyon csodálatos. Pedig ez mind így van. De biztos fogok egy-két, számomra fontos élményről, epizódról írni. Például az első nagyon fontos New York-i benyomásról, hogy mennyire magától értetődően színes a világ, természetesen élnek együtt, keverednek egymással a sokféle etnikumú emberek. Vagy arról, hogy az emberek kedvesek, figyelmesek, türelmesek egymással, s ettől jobb, szebb az élet. Egyáltalán: hogy Amerika nagyon élhető helynek tűnt.
Itthoni meleg barátaimra gondoltam a New York-i Christopher Streeten meg San Franciscóban, a Castro negyedben. Sokféle, váratlan alkalomból élhettem ki ruszofiliámat is - Thomasnak üzenem, hogy június 21-én Bostonban lép fel Alla Pugacsova. YsB fog kapni egy Grand Canyon-i naplementés fotót (ha majd Judit áttölti és rendszerezi őket).
Egyelőre ennyi.
Utolsó kommentek