"Kissé hanyagul és egyenlőtlenül haladt a számára kijelölt úton, maga elé fütyörészve, oldalvást hajtott fővel nézve a távolba, és ha eltévedt, ez azért volt, mivel némelyek számára nincs is igazi ösvény... Ha azt kérdezték tőle, az ég szerelméért, mit gondol, mi lesz belőle, olyankor mindig mást és mást felelt; mert amint mondani szokta, és már fel is jegyezte magának, ő ezer létforma lehetőségét hordozza magában, ugyanakkor azt a titkos tudatot, hogy alapjában véve mindegyik kész lehetetlenség..."
Több évtizedes tradició, rituálé - már tényleg nem emlékszem, hogyan és miért keletkezett - hogy évente, és lehetőleg újév táján elolvasom Thomas Mann kisregényét. Hihetetlen gyönyörűség, boldogság belemerülni a mondatokba, a gondolatokba, érzésekbe - a feszültségbe -, és persze mindig más az, ami éppen hat, ami elszorítja a torkomat . Persze az ember néha-néha ilyen-olyan okból megtöri a rituálét. De azért inkább tartja magát hozzá, mert benne van a múltja, és mert rituálé. Most is ettől lett számomra ünnep az újév.
*
Lásad még: Tonio Kröger hegedül
Utolsó kommentek