A megvert többség - nem nevében, csak - részeként írom ezt a kommentárt(?), glosszát(?), bejegyzést. Muszájból, mert magyarázattal tartozom azoknak (pl. az LMP mellett kampányoló Pazzo), akik tisztességes módon, törpe, de aktív kisebbségként szenvedtek vereséget.
Igen, én a többséghez tartozom, azokhoz, akik nem mentek el szavazni. Sokan vagyunk, sokfélék, sokféle indokból, meggondolásból - vagy gondolkodásra, cselekvésre képtelenül - „maradtunk távol az urnáktól". Én csak a magam nevében beszélhetek.
Nem volt kire szavaznom, ilyen egyszerű. Bizonyos történelmi okok folytán MSZP-törzsszavazó voltam, de a baloldali - értsd, a bérből élőket, szegényeket, a társadalom aljára vagy éppen peremére szorítottakat képviselő - politizálás teljes feladása ezt az állapotot megszüntette.
Bizonyos értelemben felszabadulás volt a már évekkel ezelőtt meghozott döntés: nem engedek többé a „kisebb rossz" hazug logikájának, nem legitimálom saját választási részvételemmel azt a politikai-gazdasági-társadalmi rendszert, amellyel alapjában nem értek egyet. A bökkenő csak az, hogy tudom: ma ennek a rendszernek, a globális kapitalizmusnak nincs reális alternatívája. Ösztönös veszélyérzetemet pedig, amelyet a morvaikrisztinák handabandázása néha mégiscsak birizgál, éppen ez a tudat altatja el: dumálhatnak bármit, az egységes (igen, a globális tőke érdekeit szolgáló) Európa olyan erős, hogy nem lehet bármit megtenni ebben az országban sem.
Nem tudom, hogy Orbán Viktor már néhány hónap vagy csak egy év múlva lesz Magyarország miniszterelnöke. Ez a cinikus, gátlástalan gazember ma kétségtelenül a legjobb magyar politikus - a legjobbat a politika- és kormányzástechnikára értve. Én azt gondolom, minél előbb, annál jobb, mert a tiszta helyzeteket kedvelem. Ékes szavakkal fogja képviselni a „kárpát-medencei" magyar érdekeket, és erős, hatékony kormányzással végre fogja hajtani a magyarországi tőkés rendszer konszolidációját. Remélem, valóban képes lesz eközben a hazai vállalkozók, munkások és mezőgazdasági termelők érdekeiből is valamennyit érvényesíteni, de ne legyenek kétségeink: ez az ország Orbán alatt is a globális kapitalizmus világ- és európai rendszerének része marad.
Nem izgat különösebben a Jobbik sikere: négyszázezer potenciális fasiszta szavazó mindig volt ebben az országban - de jó tudni, hogy a fasiszta pártra szavazók nem mind fasiszták. Legtöbbjük kétségbeesett, biztonságot és irányt tévesztett átlagember, aki rendre vágyik. Aki szívesen hisz egyszerű, kézzelfogható magyarázatokban - legyen akár a kézzelfogható dolog egy bunkó, amellyel jól fejbe lehet csapni azokat, akik az „én érdekeimet, nemzetemet, hazámat" veszélyeztetik, akik a nyomorúságomat (szegénységemet, lecsúszásomat, a közbiztonság hiányát, az erkölcsök, értékek eltűnését stb.) okozzák: cigányokat, zsidókat, liberálisokat, komcsikat, buzikat... Orbán jobban képes a megfékezésükre, mint mások. És ezt el is várják majd tőle. Ezzel együtt nem biztos, hogy nagyon jó lesz ebben az országban cigánynak, zsidónak, buzinak, komcsinak lenni... Legyünk hát templomjáró keresztények, és adjuk meg Istennek, ami Istené, a császárnak, ami a császáré...
A baloldal megint kap egy esélyt: 10-15 évet, amikor kormányzati felelősség (sőt, esély) nélkül gondolhatja újra helyét, feladatait, lehetőségeit - létezésének értelmét.
És lehet, hogy ennyi idő alatt - nem utolsósorban Orbánék majdani tevékenysége nyomán - Magyarországon is létrejön egy (nem csak jószándékú dilettánsokból álló) politikai mozgalom, amely képes lesz valóságos gazdasági-társadalmi alternatívát kínálni.
Addig fél lábon is ki kell bírnom. Vagy van más választásom?
(YsB-től pedig elnézést kérek, hogy ma ezt kapta amerikai élmények helyett.)
Utolsó kommentek