"A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekrõl
álmodik, nem tud kartelekrõl.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért."

(József Attila)

*

Nálunk a "Munka ünnepe", eredetileg - és a világ nagyobb részén ma is a munkásoké, a nemzetközi munkásszolidaritásé - a Munkások Nemzetközi Napja. Az 1889. július 14-én (a nagy francia forradalom századik évfordulóján) megalakult II. Internacionálé jelölte ki ezt a napot arra, hogy a munkások világszerte követeljék a 8 órás munkanap bevezetését (az akkor általában szokásos 10-11 óra helyett), illetve nyilvánítsák ki egymással való szolidaritásukat. A május 1-ei dátum megemlékezés volt arról, hogy három évvel korábban Chicagóban e napon sztrájk kezdődött, s a rendőrség a tüntetők közé lőtt. Magyarországon is 1890-ben volt az első május 1-ei megemlékezés, 1891. május 1-én Orosházán a tüntető mezőgazdasági munkások közé lőttek a csendőrök.

*

A KSH gyorsjelentése 2010. április 28.

Foglalkoztatottság és munkanélküliség

2010 I. negyedévében a 15–74 éves foglalkoztatottak létszáma 3 millió 719 ezer, a munkanélkülieké 498 ezer fő volt, ami 11,8%-os munkanélküliségi rátát jelentett.

A vizsgált időszakban a 15–64 éves népesség 61,9%-a, ezen belül a 15–61 évesek 64,5%-a jelent meg a munkaerőpiacon. A 2010. január–márciusi időszakban a 15–64 éves foglalkoztatottak létszáma átlagosan 3 millió 688 ezer fő volt, 48 ezer fővel kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Az erre a korcsoportra számított 54,5%-os foglalkoztatási ráta az előző év azonos időszakához viszonyítva 0,6 százalékponttal csökkent.

A 15–74 éves munkanélküliek létszáma 498 ezer fő volt, 95 ezer fővel több, mint egy évvel korábban. A munkanélküliségi ráta 11,8%-os értéke 2,1 százalékponttal haladta meg az egy évvel korábbit. A férfiak munkanélkülisége 2,6 százalékponttal, a nőké 1,7 százalékponttal nőtt.

A munkanélküliek 16,4%-a a munkaerőpiacon csak a kis létszámban jelenlévő 15–24 éves korosztályból került ki, az erre a korcsoportra számított 27,7%-os munkanélküliségi ráta 2,5 százalékponttal meghaladta az egy évvel ezelőttit.

*

Magyarországon a rendszerváltást követő öt év alatt (1989-94-ben) másfél millió munkahely, az összesnek kb. egyharmada szűnt meg. A következő másfél évtizedben mindössze két-háromszázezer új munkahely jött létre. Laky László szociológus az Egyenlítő c. folyóirat 2010/4. számában beszámol egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kutatásról; eszerint a 14-17 éves gyerekek egynegyede olyan családban nevelkedik, amelyben nincs a hivatalos munkaerőpiacon alkalmazott családtag, további közel kétötöde (38 %) pedig olyanban, ahol csupán egy fő áll alkalmazásban.

"Hiányzik az a minta, amelyet a hivatalos munkavállalás során az apa vagy az anya napi életszervezésével, szakmai-hivatásbeli felkészültségével, munkahelyi problémáinak és konfliktusainak a kezelésével, a munkatársakkal-vezetőkkel kialakított kapcsolatok kamatoztatásával, munkahelyi-szakmai karrierje építésével megjelenít és hitelesít. Ezzel szemben ott a munkanélküli lét és -életszervezés mintája, amely nem feltétlenül ösztönöz tanulásra és munkavállalásra, főként ha, ha az 'elérhető' szakma vagy a hivatalos munkavállalás nem kínálja az eddigi szegénység meghaladását, a kitörés esélyét."

*

Két Juhász Gyula-vers - ugyanarra a témára; az első 1919-ből (Tanácsköztársaság), a másik 1920-ból.

A munkásotthon homlokára

Ki itt belépsz, templomba lépsz be,
Szentség a munka és erő,
Ez a jövő nagy menedéke,
Embert egekbe emelő.
A munka a rend és a béke,
Az életünknek lelke ő.
Csak az bitang és az hazátlan,
Ki here módra él magában!

Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be,
Mely millióknak ád jogot
Vérért, verítékért cserébe,
Hogy legyenek mind boldogok!
Hogy a gyalázott Ember képe
Ragyogjon, mint a nap lobog!
S a munka ne legyen robot csak,
De himnusza a dolgozóknak!

Ki itt belépsz, hozd el magaddal
Piros zászlónak a reményt,
Ki itt kimégysz, vidd diadallal
A mély hitet, vidd szerteszét!
Dolgozni föl mind, lankadatlan,
Amíg az élet fénye ég!
Hirdessük: itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás!

(1919)

*

Hegedűszó

Sötét a bánya és rideg a gyár,
Dohos a műhely és szűkek az utcák,
Hol a munkának népe hazajár,
Mikor megvívta napi háborúját.

Ez utcák mélyén, ha az este jő
Megzendül néha fáradtan, leverten
Valami régi, rokkant hegedű
És új erőre kap az esti csendben.
És dala száll, száll és már égre zeng
És vele zengenek a néma házak
És a szívek is vele zengenek
És már fölenged a sok méla bánat
És ünnepi öröm gyúl, mint az alkony
Bíbor palástja és vigasz dereng.

Ily hegedű az én versem a balsors
S robot gyászában, szegény emberek!
A remény húrján csendül rajta ének
És ahogy száll, száll, magam is remélek
Valami szebb, jobb, igazabb világot,
Pedig sötét van és úgy sújt az átok.

(1920)

*

„A munkás annál szegényebb lesz, minél több gazdagságot termel, minél inkább növekszik termelése hatalomban és terjedelemben. A munkás annál olcsóbb áruvá lesz, minél több árut hoz létre. A dolgok világának értékesedésével egyenes arányban nő az emberek világának elértéktelenedése. A munka nemcsak árukat termel; önmagát és a munkást is mint árut termeli, mégpedig abban a viszonyban, amelyben egyáltalában árukat termel.

Ez a tény nem fejez ki egyebet, mint ezt: A tárgy, amelyet a munka termel, a munka terméke, mint idegen lényeg, mint a termelőtől független hatalom lép vele szembe. A munka terméke az a munka, amely egy tárgyban rögzítette, dologivá tette magát, a munka tárgyiasulása. A munka megvalósulása a munka tárgyiasulása. A munkának ez a megvalósulása a nemzetgaz­dasági állapotban mint a munkás megvalótlanulása, a tárgyiasulás mint a tárgy elvesztése és a tárgy igájában való szolgaság, az elsajátítás mint elidegenülés, mint külsővé-idegenné válás jelenik meg.

…

Miben áll mármost a munka külsővé-idegenné válása?

Először is abban, hogy a munka a munkás számára külsőleges, azaz nem tartozik lényegéhez, hogy tehát munkájában nem igenli, hanem tagadja, nem jól, hanem boldogtalannak érzi magát, nem fejt ki szabad fizikai és szellemi energiát, hanem fizikumát sanyargatja és szelle­mét tönkreteszi. Ezért a munkás csak a munkán kívül érzi magát magánál levőnek, a munká­ban pedig magán kívül levőnek. Otthon akkor van, amikor nem dolgozik, és amikor dolgozik, akkor nincs otthon. Munkája ennélfogva nem önkéntes, hanem kényszerű, kényszermunka. Ezért nem szükséglet kielégítése, hanem csak eszköz a rajta kívül levő szükségletek kielégí­tésére. A munka idegensége tisztán előtűnik abban, hogy mihelyt nem exisztál fizikai vagy egyéb kényszer, úgy menekülnek előle, mint a dögvész elől. A külsőleges munka, az a munka, amelyben az ember külsővé-idegenné válik, az önfeláldozás, a sanyargatás munkája. Végül a munka külsőlegessége a munkás számára megjelenik abban, hogy nem az ő sajátja, hanem másvalakié, hogy nem az övé, hogy benne ő nem önmagához, hanem másvalakihez tartozik. Mint ahogy a vallásban az emberi fantázia, az emberi agy és az emberi szív ön­tevékenysége az egyéntől függetlenül, azaz mint idegen, isteni vagy ördögi tevékenység hat az egyénre, ugyanúgy a munkás tevékenysége nem az ő öntevékenysége. Másé, magamagá­nak elvesztése.

Az lesz tehát az eredmény, hogy az ember (a munkás) már csak állati funkcióiban - evés, ivás és nemzés, legfeljebb még lakás, ékesség stb. - érzi magát szabadon tevékenynek, emberi funkciói­ban pedig már csak állatnak. Az állati lesz az emberivé és az emberi az állativá.

Enni, inni és nemzeni stb. ugyan szintén valódi emberi funkciók. De abban az elvonatkoz­tatásban, amely ezeket az emberi tevékenység egyéb körétől elválasztja és végső és egyedüli végcélokká teszi, állatiak.”

(Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok, 1844)

*

És a végére egy Presser-dal, mert nekem egy időben a május elsejéhez - a felvonulás és az Oktogonnál (akkor November 7. tér) a (nemrég megszűnt) Vajassütemények boltjában elfogyasztott somlói kocka után - hozzátartozott délután a Tabánban az LGT-koncert.