Napok óta visszajárok ehhez a képhez a gazdája által (remélem, nem komolyan) befejezettnek nyilvánított Nominativus blogra. Herbst Rudolf felvételén Törőcsik Mari egy réges-régi filmjének a plakátja előtt. Nekem az 1959-es Kölyök jutott róla eszembe - az volt az első, amiben láttam, akkoriban a kedvenc filmem volt -, de ennek ellentmond a jelmez. Vagy nem jelmez, hanem ruha, és talán nem is filmszerepről készült a kép? Mindegy.

A második gondolatom ugyanis az anyám volt, akire ezen a képen az idős Törőcsik fura módon hasonlít. A fénykép az öregedésről, az elmúlásról szól, fájdalmas dologról tehát. Mégis: a kép szép, mondhatnám vidám.

Szép. Sleeping dancer a blogján a közelmúltban, Petri György halálának az évfordulóján egy verset közölt, amely a halálról és a szépségről szólt:

Petri György:  Mosoly

Meg fogok halni. Nem is oly sokára.
S ez olyan könnyű szédülettel tölt el,
mint ifjúkoromban – kezdő dohányost –
az erkélyen reggelente leszívott
első néhány slukk. Ez azóta elmúlt,
persze, ahogyan elmúlt annyi minden.
Hovatovább csak egy maradt velem,
de az igen, Istennek hála érte!
A szem mohó, éhes kíváncsisága,
a nézés gyönyöre, hogy minden látvány
a maga más-más módján színöröm:
egyforma szép a szurok és a csurgatott méz,
és egy kazánház tekergő csövei
burkolva üveggyapottal és sztaniollal.
Vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyők közt
és a levegő üveghidege. Egy eldobott
üres cigarettásdoboz céltalan zörgő
összevissza szálldosása az út betonján
a változó szél szeszélye szerint. A mosoly
egy besüppedt ínyű fakó banyácska arcán,
a szemzugában sárga gyantacseppként megülő könny,
valamint a feszes húsú ifjú leány
csöppnyi tokája, fogainak kimutatott fehérje,
miből, bár csak egy kissé, túl sokat mutat,
ám ez nem baj: a szépség
fűszere és forrása – a hiba.
De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába,
és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól
iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze –
Mert az angyal a részletekben lakik.

Törőcsik Marit legutóbb a Halál szerepében láttam a Nemzeti Színházban, George Tabori Mein Kampf c. darabjának - egyébként is nagyszerű - előadásában. (És akkor most rátérhetnék az előző bejegyzéseim témáját adó Speer-könyvre, jelezve, hogy minden mindennel összefügg, de nem teszem, helyette:)

 

Szerző: rás  2010.08.03. 10:54 11 komment

Címkék: blogok petri györgy törőcsik mari

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr334929232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KB 2010.08.04. 14:01:22

Ez jó volt, köszönet.

Ismeretlen_46946 2010.08.04. 15:29:10

KB: :)

Andris 2010.08.04. 21:07:13

Nem ismerem Petrit annyira, de ez gyönyörű vers.

Ismeretlen_57265 2010.08.05. 05:30:56

Andris: Petri György KIZSAROLT NEVETSÉGES ÉLETÜNKET kizsarolt nevetséges életünket a szégyennel szomszédos életünket a De profundist a tócsányi mélyből barátság visszájára fordulását a pimaszul kész szöveget az áruláshoz a senki földjét hitetlenség és értelem közt az estéket teli palack és üres palack közt ha mindezt megrövidíteni nincs mód ha önkezünk ily menekvésre gyáva ha a gázszagtól felfordul a gyomrunk ha a tetszelgő vágy egy antik kádra ha az elvtelen remény ravasz kecsegtetés ismerős test közelsége emléke tán a mezítlen kíváncsiság mely az ész makacs sóvárgása a tény után meg újra korrumpálja a kétségbeesést ha az esendő idetartozás alváshoz ébredéshez szívveréshez ha hétköznap türelme ismét enyhíti a tragikus eltökélést mely ha felnövekedhet nem érti többé a közemberi érzést mely harag és kimagyarázás összegeződése meglódulás és megtorpanás elegye ha nem jön el a pillanat felizzása melyben elhamvad a holnap jövőhét ha szemhatárnyi világunk felett nem vet fehér lángot a tűzítélet akkor a harc akkor a tapodtat se akkor a hátrálás lépésenként de soha az önámító visszacsúszás soha az elmosódás a hallgatás és hallgatólagos tudomásulvétel között tehetetlenség és belenyugvás között akkor a csendünk el nem fordult tekintet akkor jelenlétünk és döntsék el mit tehetnek velünk * Forgách András 1999/2000 telén készített egy beszélgetést Petrivel (talán ez az utolsó, vagy utolsók egyike), a LETTRE 2000. 38. sz-ban jelent meg. http://href.hu/x/cwwk

Szó-szóró 2010.08.05. 07:50:03

A Körhinta fantasztikus. 55 évvel ezelőtt készült, és nem poros, pereg, tele van feszültséggel. Más filmekre (pl. a 40 évvel ezelőtt készült Eper és vér, Szelíd motorosok, stb.) ez nehezen mondható.

Andris 2010.08.05. 08:40:46

jel: Köszönöm!

thomas 2010.08.05. 20:06:19

Nem vitát kavarandó, de a Körhintában max az operatőri munka egyedi és dicsérhető. (Megérdemelne egy elemzést, hogy miért lett belőle mégis kultfilm.) Hamis - háború előtti stílusú -, szinészkedés minden arcon. Kabos korszerűbb a Hyppolitban, mint Kiss Manyi (mű)elképedése itt, de nem kivétel Törőcsik Mari és Soós mesterkéltsége - és egysíkusága - sem. Ráday, Tolnay, Somlay már ott, a kettővel korábbi átkosban színészek voltak. Bocsánat.

Szó-szóró 2010.08.05. 20:46:45

thomas: Törőcsik Mari és Soós Imre játékát zseniálisnak látom. Nekem az nem mesterkélt és nem egysíkú, pontosan fordítva, a háború előtti filmek kiszámítható manírjait és kliséit nyomokban sem lehet észrevenni. Ráday, Tolnay és Somlay kitűnő színészek, de akkoriban a "kettővel korábbi átkos" stílusában játszottak, abból kiemelkedtek, de ennyi.

Ismeretlen_57265 2010.08.06. 14:16:59

:) (...és köszönöm!)

Ismeretlen_32012 2010.08.06. 16:33:26

@szó-szóró: tuti, hogy színvonalasan és jót vitatkozhatnánk erről, de tegyük ezt ne itt. Én - szokásom szerint - beleOFFoltam rás blogjába, ami az elmúlás és a szépség összefonhatóságának lehetőségéről szól, - énmegitt jövökholmi filmesztétikai-kategóriás baromságokkal. Várjuk meg rás véleményét is Törőcsik - Soós ügyben. :)

Ismeretlen_46946 2010.08.06. 17:10:23

Nem akarok beleszólni - pláne nem eldönteni -, én nagyon szerettem a filmben Törőcsiket is, Soóst is; úgy emlékszem, igaznak is éreztem őket (rég láttam utoljára a filmet), noha persze az egész film nagyon didaktikus tanmese volt. Nekem igazából Kiss Manyi mama-figurája volt hiteltelen. De szeretem a Körhintát, és szeretem ezt a jelenetet is. A bejegyzés viszont tényleg a "szépen elmúlásról" szól. De köszönöm mindegyikőtök véleményét, és külön köszönöm Jelnek az újabb Petri-verset - még ha ez egyáltalán nem mosolygós is.