"Akár egy halom
hasított fa,
hever egymáson a
világ,
szorítja, nyomja,
összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik
determinált."
Meghalt, pedig nagyon szerettem. És ilyenkor persze az is szíven üti az embert, hogy néhány hónappal még fiatalabb is volt nálam.
Nem vagyok zeneértő, csak zenebarát, ezért inkább linkelem Brünnhilde szép megemlékezését: itt.
A Kékszakállúból szerettem volna egy részletet vele, de nem találtam a youtube-on. Így hát legyen Leporello a Don Giovanniból:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek