Hosszú időn át az internet átkaként beszéltek szociológusok, pszichológusok arról, hogy a társadalom tovább atomizálódik, a számítógép előtt ülő egyén elmagányosodik, a hús-vér emberekből álló, valóságos közösségeket arc nélküli, kétes azonosságú „userekből” és látszólagos kapcsolatokból álló virtuális világ váltja fel. Ma már kimondható, hogy ez nem igaz – vagy legalábbis nem csak így igaz, az élet ezúttal is bonyolultabb, színesebb, és nem mindig kiszámítható.

A 19-20. században a munkásmozgalom – szakszervezetek, szociáldemokrata és kommunista pártok – létrejöttének, társadalmi erejének a technikai feltétele a gyáripar volt: az, hogy a munka révén azonos élethelyzetű, azonos problémákkal küszködő tömegek koncentrálódtak (s köztük nagy arányban szakképzett, tehát tanult, a világról tájékozott vagy legalább tájékozódni kívánó emberek). A 20. század utolsó harmadában a gazdaság szerkezetének, a munka jellegének átalakulásával ez nagyon megváltozott. (Most csak erről az egy tényezőről beszélek, de természetesen sokkal bonyolultabb társadalmi, politikai folyamatról van szó, amelyben éppúgy szerepet játszik a szociális piacgazdaságú, „jóléti” államok sorsa, mint a „kommunista világ” összeomlása, a tőkekihelyezés vagy a migráció.) A szolgáltatások súlyának növekedése, az egyéni és távmunka, a részfoglalkoztatás stb. aláásta ezt a koncentrációt, ezt a fajta, a vitális érdekek közösségén alapuló kapcsolatrendszert. Nem volt meg az a tér, ahol összetalálkozhattak volna az azonos érdekű, törekvésű emberek.

Először, azt hiszem, a WTO 1999. novemberi seattle-i (USA) konferenciájára szervezett antiglobalizációs tüntetés mutatta meg, hogy kialakulóban van egy új szervező tér: az internet. A globalizációnak ez a vívmánya szolgált globális eszközül egy hatalmas (és erőszakos) globalizációellenes tüntetésre. (A paradoxon hamar feloldódott – noha erről a magyar média nem látszik tudomást venni –, mert a mozgalom részvevői önmagukat ma már inkább „globalizációkritikusnak” vagy a nagyvállalati globalizációval szemben egy másfajta, szociális érzékenységű globalizáció híveinek, „alterglobalistáknak” nevezik magukat.)

Legújabban pedig egy eredetileg egész más céllal létrehozott közösségi fórum, a Facebook játszik konkrét, hatékony és egyre növekvő szerepet társadalmi és politikai mozgalmak szervezésében (lásd Tunézia, Egyiptom).

Ami Magyarországot illeti, itt a friss példa a sajtószabadság-tüntetések szervezése, de a hobbiközösségnél sokkal jelentősebb Critical Mass is az internetnek köszönheti létét és sikerét.

A technikai feltételek fontosságát egyébként legújabbkori történelmünkben az 1990. őszi budapesti taxisblokád mutatta meg: az akció azon alapult, hogy a taxisok nagy tömegben rendelkeztek egy akkor új – a mobiltelefon előtti korszakban forradalmi – kommunikációs eszközzel, a CB-rádióval.