Orbán Viktor készülő alkotmányát – „Magyarország alaptörvénye” – rengeteg bírálat érte már; az elemzések központi témája a pillanatnyi hatalmi viszonyok visszaélésszerű kihasználásával olyan szervezeti és személyi struktúra „bebetonozása”, amely lebontja a ’89 után létrejött demokratikus jogállamot. A kommentárok rendszerint megemlítik: Orbánék kétharmados parlamenti többségük birtokában gáttalanul – és gátlástalanul – tehetik azt az Alkotmánnyal és az egész magyar jogrendszerrel, amit akarnak, mert ez a magyar emberek többségét nem érdekli, érzéketlenek a probléma iránt. Kevés szó esik viszont arról, ami Tamás Gáspár Miklós ma megjelent cikkének központi témája: az új alaptörvény társadalompolitikai tartalmáról.

TGM jogfilozófiai alapról indít, megállapítva, hogy az új alkotmány „szakít a modern természetjog alapvető tételrendszerével is, amelynek az eredete kétszeresen római: ókori és katolikus. Az eddigi (köztársasági) alkotmány az emberi jogokat abszolútnak tekintette, amelyek természettől fogva megilletnek mindenkit, esetünkben minden magyarországi lakost, és különösképpen a magyarországi honpolgárokat. Az új Grundgesetz [alaptörvény németül, a német alkotmány neve - Rás] az emberi jogokat valamiféle homályos párhuzamba állítja a – nem részletezett – kötelességekkel, és néhány esetben (mindenekelőtt az ún. szociális jogok területén) csak akkor teszi az állam kötelességévé az alkotmányos jogok biztosítását, ha a honpolgárok teljesítenek bizonyos, a törvény vagy a hatóság által majd megállapítandó, ellenszolgáltatásnak tekinthető kötelezettségeket.

Ez ellentmond az emberi jogok szokásos meghatározásának, viszonylagossá teszi azt, amit eddig az államnak meg kellett – vagy meg kellett volna – tennie, méghozzá föltétel és fönntartás nélkül… Az alaptörvény szövege azt a neoliberális-neokonzervatív hittételt érvényesíti a magyar állam legfőbb jogi dokumentumában, amely szerint… a ’második generációs jogok’ [pl. munkához, egyenlő bérezéshez, szociális biztonsághoz, művelődéshez stb. való jogok – Rás] nem rendelkeznek a ’klasszikus’, azaz a liberális nézet szerinti alapjogok státuszával, nincs helyük a szűken vagy tágan vett alkotmányban, alkotmányjogban. A ’köztársaság utáni’ Grundgesetz e tekintetben méltán tarthat igényt a neokonzervatívok elismerésére.”

TGM – önmaga számára is meglepő módon – a Magyar Demokrata egy cikkét idézi, „az egyik megbízhatóan jobboldali politológus”, Zárug Péter Farkas írását, aki fölsorolja a szociális jogok könyörtelen megkurtítását:

„A köztársasági alkotmány szerint ’mindenkinek joga van a munkához’.

A posztrepublikánus alaptörvény szerint ’képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához’.

Zárug ezt helytállóan hozza kapcsolatba az ’öngondoskodás’ neoliberális-neokonzervatív legendájával.

A köztársasági alkotmány kimondta: ’az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga’, meg azt, hogy ’minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének’. Az új Grundgesetz munkabért egyáltalán nem hoz szóba, csak ennyit mond: ’minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez’, nesze semmi, fogd meg jól.

A köztársasági alkotmány szerint ’a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez’, evvel szemben az új alaptörvény szerint ’mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez’.

A köztársasági alkotmány szerint ’a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz’.

Az új alaptörvény azt mondja, ’Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson’.

Ezt Zárug ’a liberálisok minimális államának koncepciójára’ vezeti vissza, ugyancsak helyesen” – írja TGM, majd megállapítja:

„Az új alaptörvény olyan rezsimet hoz létre, amely… nem pusztán folytatja a Bajnai-kormánynak az egyensúly helyreállítására a szociális, népjóléti közszolgáltatások leépítésével, a reálbércsökkentéssel, általában: a megszorításokkal próbálkozó politikáját, hanem ezt a politikát kőbe vési, az ország alaptörvényévé teszi.” Mindennek gyakorlati megvalósulása „a sztrájkjog korlátozása, a mélyen igazságtalan egykulcsos adó (flat tax) bevezetése, a rokkantnyugdíjak és a korengedményes nyugdíjazás elleni támadás, a táppénz megfelezése, a munkanélkülisegély folyósításának három hónapra való korlátozása (ez a munkanélküli-segély de facto megszüntetését jelenti), a szociális segélyek mindenféle abszurd föltételhez kötése, az iskolakötelezettségi korhatár leszállítása, az egyetemisták (és a fölsőoktatási intézmények) számának tervezett csökkentése, a megdöbbentő mérvű „forrásmegvonások” az egészségügy, a tömegközlekedés, az infrastruktúra, a kultúra területén…”.

A felszámolandó „szociális államra” való történeti visszatekintés után TGM így folytatja:

„Az új Grundgesetz ’a közösség számára hasznos tevékenység’ kritériumához köti az összes szociális juttatást, ami – ha párhuzamba helyezzük avval, hogy a foglalkoztatás többé nem az állam kötelessége, viszont a munkavégzés az állampolgár kötelessége, nem pedig a joga – két következtetésre kényszeríti mind a jogalkalmazót, mind a tőketulajdon és tőkejövedelem nélküli honpolgárt. A ’köztársaság utáni’, posztrepublikánus magyar állam erkölcsi és jogi különbséget tesz a csereértéket termelő személyek (tőkések ÉS bérmunkások), illetve a termelésből kizárt, improduktív személyek (munkanélküliek, nyugdíjasok, diákok, a prekariátus tagjai – azaz a csak rendszertelenül dolgozó, koronként segélyre szoruló, egyik napról a másikra élő új proletárok –, az értelmiségiek, közalkalmazottak, betegek, rokkantak, háziasszonyok/férfiak) között.

Mindehhez hozzájön a büntetőjognak a szubproletariátust (’underclass’) megcélzó, represszív megkeményítése…, a szociális konfliktusok rendőri megoldásának szorgalmazása…

A köztársasági alkotmány ragaszkodott az alapjogok – köztük a szociális jogok – föltétlenségének és korlátozhatatlanságának mítoszához, az új, posztrepublikánus és antirepublikánus alaptörvény viszont új mítoszt teremt: azt, hogy az alapjogok gyakorlását (gyakorolhatását) ki kell érdemelni az állami tekintély színe előtt.”

TGM cikke itt.

 

 

Szerző: rás  2011.03.29. 11:23 16 komment

Címkék: népszabadság szociális jogok magyar demokrata

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr234929340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pocakos 2011.03.29. 11:29:27

http://tinyurl.com/5rhta7t

Ismeretlen_115131 2011.03.30. 20:22:44

De vártam! Én is tervbe vettem, hogy összehasonlítom a régit a tervezettel, hogy vajon mi a fene szükség lett hirtelen valami mást összegányolnia ennek a kormánynak.... de hát nem kívántam magamnak azt a nagyon nagy melót (jogi végzettség nélkül, csak mint érdeklődő állampolgár :)). Viszont a szakmabeliektől elvártam, hogy lépjenek végre! És tegyék elérhetővé a sokaság számára, ha már a fideszkormány csak lapít, sunyít... és nem találom a megfelelő szót :( - annyira aljas és hazug és engem teljesen felháborít ez a vezénylési stílus.(no meg a nyíltan vállalt hazudozás) Mondjuk az első oldalt azért kicsit megbíráltam, hogy lehiggadjak :). De ez nem lesz az ország alkotmánya soha! Nem szabad hagyni, mert az a halálos ítéletünk aláírására hajazna... reménykedem erősen.

Szó-szóró 2011.03.31. 11:41:13

Nem fogjátok szeretni amit írok, de alapvetően másként látom az alaptörvény kérdését: Két bevezető megjegyzés: a. miért hívjátok Grudngesetz-nek az alaptörvényt? Semmivel nem mond többet, és attól, hogy németül mondjuk, nem lesz hitelesebb a gondolatmenet. b. a fidesz nem azért tehet meg mindent, amit akar, mert az emberek többségét nem érdekli, hanem azért, mert a választáson sokan szavaztak rájuk. Tartalmilag is van két észrevételem: 1. nincs más választás, a "szociális állam" minden szolgáltatását meg kell faragni: a rokkant nyugdíjakat, a korengedményes nyugdíjakat, a táppénzt, stb. Egyszerű a helyzet: nincs elegendő pénz. 2. alapvetően fontosnak tartom, hogy a foglalkoztatás nem az állam kötelessége. Illő lenne már, hogy a magyar állampolgárok felnőjenek, kibújjanak a szociális tyúkanyó védőszárnyai alól. Nincs olyan, hogy az egyénnek minden jár, de nincs dolga, kötelessége. Nem működik. Kicsit szét kellene nézni a világban, és persze nem a norvég vagy svájci modell legyen a minta. (Na most jól szét fogtok szedni ...)

Ismeretlen_46946 2011.03.31. 12:59:04

@Sz-szóró: Nem szedlek szét, csak konstatálom, hogy valóban, merőben más a véleményünk. Egyébként pedig TGM szerintem gúnyosan használja a Grundgesetz kifejezést, jelezve, hogy OV-ék onnan vették az ötletet (a német alkotmányt hívják "alaptörvénynek", de ők azért, mert megfogalmazásakor, az ország megszállására és kettéosztottságára tekintettel ideiglenesnek szánták). Orbánék viszont nyilvánvalóan a nacionalista hülyékre kacsingatnak azzal, hogy így alkotmánynak csak a "történelmi alkotmányt" kell tekinteni.

Pocakos 2011.03.31. 13:43:33

Szó-szóró (3.): én a legnagyobb problémát ott látom, hogy a jelek szerint *senki sem tudja*: mit jelent az alkotmány? Mire való? Az alkotmány az alapvető (emberi) jogokat (kell, hogy) tartalmazza, valamint az állam (jó) működéséhez, annak vezetőinek és szervezeteinek, intézményeinek hatáskörének pontos meg- és behatározása. A tiltás, a büntetés stb. a törvényekre tartozik (erre van a büntető meg a polgári törvénykönyv). Ezzel abszolúte nincs tisztában a hazai lakosság, média, a politikusok, vezetők, de még talán a megszólaló szakemberek sem. A „szociális állam”, mint olyan csak a „kommunizmusban” létezik. Amire Te gondolsz, az a „jóléti állam”. Ami viszont MEGBUKOTT ! - legalábbis Nyugaton. Erre Tony Blair hívta fel a figyelmet, amikor „kijelölte” a „harmadik út”-at, amelyet azóta is „jóléti társadalom”-nak neveznek. Ez pedig valójában az amerikai út, ahol nem az állam gazdag, hanem a polgárai !!! Viszont törvényekkel (nem az alkotmánnyal!) úgy szabályozzák, hogy a gazdagok önként és dalolva járuljanak hozzá a szociális hálóhoz, segítsék a rászorulókat. Erre legjobb módszer az adókkal való szabályozás. Például a kórházak egyes épületeit, szárnyait általában személyekről, családokról nevezik el, olyanokról, akik annak megépítésében anyagilag részt vettek, és ezért cserében annak árát leírhatják az adóikból, és ezzel egy időben az adományozó nevét örökre felvésik a ház falára. Ez arrafelé a „nemzeti összetartozás” (büszke) jele és példája. Tehát, a „jóléti TÁRSADALOM”-é a jovő! Erről kellene mesélni, beszélni, és tudatosítani az emberekben.

egy nagyi 2011.03.31. 15:46:08

Pocakos:meg az önkéntes öngondoskodást is kell tudatosítani, mert csak saját szükséglet fe- lett lehet jótékonykodni. Különben itthon is az adód 1-%át felajánlhatod jótékony célra,amelyet esetleg az államtól várnának el. Végül a nyugaton levő adótörvények sem védenek egyértelműen a tehetősebbek adókedvezményeivel minden rászorulót.Az igaz, hogy kőbe vésik a nevét, de olyan szintű egészségi ellátást ott egy hajléktalan nem kap, mint nálunk. Ott is, ha pénzed van élsz, ha nincs fordulj föl. Egyik rokonunktól nyugatról , másik rokonunk itthoni kórházi kezelése kori tapasztalásból az információ. A mi leendő és múltbeli alkotmányunk egy hibrid állami létet fog kisajtolni magából.

Ismeretlen_10155 2011.03.31. 16:04:13

@Pocakos: az a ritka körülmény forog fenn, hogy történetesen egyetértek a hozzászólásod összes gondolatával.

Ismeretlen_115131 2011.03.31. 17:14:43

Nekem is az tetszett, amit Pocakos írt :).

Szó-szóró 2011.03.31. 17:43:29

pocakos: 1. nem akartam vitatkozni az alkotmány történelmi hátteréről, betagozódásáról a jogi rendszerbe, stb. Mi itt véleményeket fogalmazunk meg, nem elvárás, hogy a kérdés szakértői legyünk. 2. elfogadom, hogy a "szociális állam" megfogalmazást nem szereted, de a jóléti állam megfogalmazás sem sokkal jobb. Amiről én beszéltem, az a gondoskodó állam, vagyis az, hogy sajnos még mindig elvárják az emberek, hogy az állam gondoskodjon róluk. 3. az amerikai út nekem nem szimpatikus. Én nem szívesen kezeltetném a vesekövemet a kórház pl. Fásy Zsülikéről elnevezett szárnyában, és esetleg hálával kellene adóznom az apukájának, hogy kegyeskedett az urológiát felszerelni. Nagyinak igaza van, ha az USA-ban nincs pénzed, felfordulsz.

Pocakos 2011.03.31. 19:12:04

egy nagyi (6.): félreértettél (és nem ismered a Nyugatot). Én az alkotmányról írtam, elsősorban, majd – ettől függetlenül -, Szó-szóró (másik) felvetéséről: az állam szerepéről, amire – lehet, hogy rossz – példát adtam. A kórház helyett írhattam volna könyvtárat vagy múzeumot, vagy bármely közintézményt (NEM állami v. kormányhivatalt, minisztériumot!). Ugyanis teljesen más, amikor adód 1 %-át felajánlod, felajánlhatod, és más, amikor valami közérdekűt építesz, beruházol, és annak árát, mint (köz)adományt az adódból leírod, leírhatod. Tehát itt nem „adótörvény”-ről van szó, hanem lehetőségről. Múltbeli példa. Amikor a németeket (svábok, szászok) „betelepítették”, akkor ezeket az embereket NEM kényszerítették a Kárpát-medencébe! Ezeket az embereket idecsalogatták (és önként jöttek!). Például nagy földterület és 10 év adómentesség juttatásával. (lásd a martonvásári Brunswickok). Tehát az adóval sok mindent lehet csinálni, elérni: fejleszteni vagy elsorvasztani egyaránt. Nyugati rokonaid nem mondanak igazat. Naná, hogy sokba kerül a kórház, a kórházi ellátás és a kezelés. Csakhogy annak jó részét a biztosító fizeti! Annak függvényében, hogy milyen biztosításod van. Az NEM IGAZ, hogy „ha pénzed van élsz, ha nincs fordulj föl.” Arra vannak a (gazdagok által támogatott, finanszírozott) segély- és jótékonysági szervezetek, pl. Salvation Army (Üdvhadsereg) vagy bármelyik egyházi rend. „….olyan szintű egészségi ellátást ott egy hajléktalan nem kap, mint nálunk…..” Tudod nagyi, én szívesebben veszem igénybe a nyugati hajléktalan ellátást, mint a hivatalos átlag magyar kórházit. Ott van WC. papír a kórházi klotyóban, nem kell a családnak behoznia az étkészletet, a poharat, a gyógyszert, a lázmérőt stb. Viszont egyben biztos jobbak a hazaiak: az orvos tudásában, szakképzettségében. De, én még nem hallottam, hogy valaki is „Nyugaton” azért halt volna meg, mert nem kapott alapvető és alapfokú egészségügyi ellátást.

Ismeretlen_46946 2011.03.31. 20:11:59

Az állam lehetséges vagy éppen szükséges szerepvállalását, a "jóléti", "szociális" vagy éppen a manapság csak pejoratíve emlegetett "gondoskodó" állam fogalmát többféleképpen meg lehet közelíteni. Turistaként szerzett maradandó benyomásaim: London, ahol minden nagyobb aluljáró, metróállomás WC-jében mosdó, zuhany is van, amit a hajléktalanok (is) ingyenesen vehetnek igénybe. New York, ahol Harlemben a feketék számára felépített szociális lakótelepek elmaradhatatlan tartozéka a gondosan rendben tartott park, sportpálya, játszótér - s persze az állami-önkormányzati programnak része volt a kiemelt színvonalú óvoda és általános iskola biztosítása. Történelem és politika: a bismarcki Németország - az állam! - az ország gazdasági fejlődését szolgálva vezette be a kötelező általános iskolai oktatást és szakképzést. Az állam által folyósított munkanélküli segély intézménye önmagában annak az elismerése, hogy még a szigorúan magántulajdon- és piacalapú gazdaságban is az államnak igenis felelőssége van azért, hogy van-e munkalehetősége polgárainak. Ha a magyar állam (a rendszerváltás után) arra nevelte rá nagyszámú polgárát, azok immár második nemzedékét, hogy nincs munka, akkor ne csodálkozzunk, ha a harmadiknak már eszébe se jut, hogy dolgozni kéne. Pláne, ha elérhető közelségben nincs is munkahely. Figyelem! Az éhbérért elvégeztetett kötelező utcaseprés nem munkahely! A II. világháború utáni Nyugat-Európában nagy mértékben (nem kizárólag) a "kommunista" rendszerekkel való verseny miatt vezettek be egy sor szociális intézkedést. A jóléti, "gondoskodó" állam neoliberális lebontása, amelyet Thatcher Angliája kezdett meg a 70-es évek végétől, nem véletlenül a "szovjet birodalom" meggyengülése és összeomlása után lett gáttalan és gátlástalan uralkodó tendencia. Az egy más kérdés, hogy van, ahol még ezek után is lehet élni, s van, ahol - sokaknak - nem.

egy nagyi 2011.04.01. 00:58:36

Pocakos:egy kicsit elhamarkodottan gondolkod- tam.Többnyire pár órán át gondolkodom az általatok leírtakon. rás:nem vagyok Fidesz-hív, ők most úgy muzsi- kálnak, hogy felelősek a polgáraik munkahelyeiért. Csak éppen kacagnunk kell.

BB 2011.04.02. 09:17:45

Úgy gondolom, hogy az alkotmány másodlagos. Most is van alkotmány, most is megtalálja a kormány a módját, hogy megkerülje, amit meg akar kerülni. A lényeg az, hogy mi a kormány, és általában a társadalom értékrendje, céljai. Merre akar haladni, milyen elvek mentén. Miben hisz. Mit tart civilizációnak (esetleg: mit akar megtartani a civilizációból), mert hiába akarunk formát, ha abban nincs tartalom vagy más, mint a forma. Amíg nem tudjuk, hogy mik a közösen elfogadott elvek, addig nincs értelme alkotmányról beszélnünk, mert szart se fog érni. Sírunk a Fidesz módszereiről, közben elfelejtjük, hogy a Jobbik is ott virít a parlamentben. Lásd még: http://nol.hu/lap/hetvege/20110312-valtas_vagy_tovazotyoges Én ezeket sokkal súlyosabb kérdéseknek tartom. Persze, lehet fennkölten mondani, hogy az alkotmány a fontosabb, mert hosszú távra szól, de momentán a rövid távú kilátásokba fogunk beledögleni.

Ismeretlen_46946 2011.04.02. 09:47:51

@BB: Egy idézet az általad hivatkozott cikkből: "A szegényekkel szemben az Orbán-kormány nyerésre áll. A szegények és nyomorultak, a romák és hajléktalanok ellen indított összehangolt rendőri és igazságszolgáltatói, illetve a szociális rendszert szigorító közigazgatói hadművelet teljes sikerrel járhat. A társadalom örömmel kitaszítja, akit lehet. Sőt minél inkább Európa kitaszítottjai leszünk, annál jobban megnövekszik a gettósító, a bebörtönző, az éhenhalasztó érzület. Itt diktálhat életformát, fegyelmezhet és nevelhet – jaj nekik, jaj nekünk." És tőled is egy, amivel maximálisan egyetértek: "Az alkotmány másodlagos...A lényeg az, hogy mi a kormány, és általában a társadalom értékrendje, céljai. Merre akar haladni, milyen elvek mentén. Miben hisz. Mit tart civilizációnak."

BB 2011.04.02. 10:44:50

Igen, az a baj, hogy a kormány nem civilizatorikus, nem progresszív, sőt azt sugallja, hogy az európaiság nem jó, az EU nem jó, harcolni kell ellene - egy olyan szervezet ellen, ahova mi kértük a felvételünket. Ezt tartom rettenetesnek.

Pocakos 2011.04.02. 18:05:01

BB: ..... és aminek épp az elnöke vagyunk!