Nekem meg az jutott az eszembe, hogy ma van az úrhajózás napja, pont 50 éve (mintha tegnap lett volna! ;-) - kerölte meg háromszor a Földet Gagarin. Erről sehol sem láttam megemlékezést. elnyomja a napi politika....... Bezzeg "odaát" megemlékeznek e félévszázados évfordulóról. Ami pedig a költészetet illeti, ennek érzem aktualitását: ADY EMLÉKEZETE - Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békitik a símák alattomba' lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyüjtött kis szénát szétszedik s a sülyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja három millió koldus telke, hol házat épit, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög, - eke hasit barázdát uj husában, mert virágzás, mert élet és örök. 1930. márc. 23.

@Pocakos: A Gagarin-évforduló holnap van, szándékozom is írni róla. :) A verset köszönöm.

Sajnos a szocialisták sokat tettek (zsebre is) azért, hogy a tisztességes emberek ne menjenek el választani. A történelmi szükségszerűség itt valósul meg a szemünk előtt. Matematikailag is tökéletes.

@jel: Így van.

Arany János: Szájasok Sokan szeretnék a hazát: De gyűlölik minden fiát, Ha népszerű alkalmakon Oly nagyot, mint ők, nem kiált. (1878) ... hát nagyon aktuális ma!

Rudyard Kipling: Ha... Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, ha kétkednek benned, s bízol magadban, de érted az ő kétkedésüket, ha várni tudsz és várni sose fáradsz, és hazugok közt se hazug a szád, ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod, gondolkodol - s becsülöd a valót, ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, s úgy nézed őket, mint két rongy csalót , ha elbírod, hogy igazad örökre maszlag gyanánt használják a gazok , s életműved, mi ott van összetörve, silány anyagból építsék azok, ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, van merszed egy kártyára tenni föl, s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, nem is beszélsz a veszteség felől, ha paskolod izmod, inad a célhoz, és szíved is, mely nem a hajdani, mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, csak Akaratod int: "Kitartani", ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted, királyokkal jársz, s józan az eszed, ha ellenség, de jóbarát se sérthet, s mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc hatvan pillanatja egy távfutás neked s te futsz vígan, tiéd a Föld és minden, ami rajta, és - ami több - ember leszel, fiam. (Kosztolányi Dezső fordítása)

@kattal, defalla: nagyon köszönöm.

Babits M :Húsvét előtt S ha kiszakad ajkam,akkor is, e vad,vad március évadán, izgatva belül az izgatott fákkal,a harci márciusi inni való sós,vérízű széltől részegen, a felleg alatt, sodrában a szörnyű unalomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is, ha vérbe lábbad a dallal és magam sem hallva a nagy Malom zúgásán át, dalomnak ízét a kínnak ízén tudnám csak érezni,akkor is - mennyi a vér!- szakadjon a véres ének! Van most dícsérni hősöket, Istenem! van óriások vak diadalmait zengeni,gépeket,ádáz munkára hűlni borogatott ágyúk izzó torkait: de nem győzelmi ének az énekem, érctalpait a tipró diadalnak nem tisztelem én, sem az önkény pokoli malmát: mert rejtek élet száz szele, március friss vérizgalma nem tűri géphalált zengeni,malmokat:inkább szerelmet,embert,életeket, meg nem alvadt fürge vért: s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is ez inni való sós vérízű szélben, a felleg alatt, sodrában a szörnyű Malomnak, mely trónokat őröl, nemzeteket, százados korlátokat roppantva tör szét,érczabolát, multak acél hiteit, a lélekkel a testet, dupla halál vércafatává morzsolva a szűz Hold arcába köpi s egy nemzedéket egy kerék- forgása lejárat: én mégsem a gépet énekelem márciusba,most mikor a levegőn, a szél erején érezni nedves ízét vérünk nedvének, drága magyar vér italának: nekem mikor ittam e sós levegőt, kisebzett szájam és a szók most fájnak e szájnak: de ha szétszakad ajkam, akkor is, magyar dal március évadán, szélnek tör a véres ének! Én nem a győztest énekelem, nem a nép-gépet, a vak hőst, kinek minden lépése halál, tekintetéből ájul a szó, kéznyomása szolgaság, hanem azt,aki lesz, akárki, ki először mondja ki azt a szót, ki először el meri mondani, kiáltani, bátor,bátor, azt a varázsszót,százezrek várta, lélekzetadó,szent, embermegváltó,visszadó, nemzetmegmentő, kapunyitó, szabadító,drága szót, hogy elég!hogy elég! elég volt! hogy béke!béke! béke!béke már! Legyen vége már! Aki alszik, aludjon, aki él az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. Szóljanak a harangok, szóljon allelujja! mire jön új március, viruljunk ki újra! egyik rész a munkára, másik temetésre: Adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre! Ó, béke,béke! legyen béke már! Legyen vége már! Aki halott, megbocsát, ragyog az ég sátra. Testvérek, ha túl leszünk, sohse nézünk hátra! ki a bűnös, ne kérdjük, ültessünk virágot, szeressük és megértsük az egész világot: egyik része a munkára, másik temetésre: adjon Isten bort, búzát, bort a feledésre! tudom, hogy a háború ellen íródott vers, de talán van benne megszivlendő.

@Nagyi: köszönöm. Persze, hogy van megszívlelendő, hiszen háború van.

Nekem az első nemzethalálunk jutott eszembe. (Muhi-csata) :(

@johnnymoore: tökéletesen igazad van, én is egyenes összefüggést látok a nemzethalál és a viktatúra között. :) Csak annyiban igazítanálak ki, hogy a 13. században nem létezett nemzet. Se magyar, se másmilyen.

Akkor pontosítok: a mai fogalomkészleTEM szerinti nemzetről van szó. ;)

@Nagyi: A Babits versről jut eszembe. Gyönyörű dolgokra leltem a Költészet Napja előtti napon, vasárnap.(Jó lenne, ha Rás elnézné és megbocsátaná, hogy ezt itt mutatom!) Gyuzsu blogjában (http://iskola.freeblog.hu 9/olvastam ezt: "A költészet hatalma 2009. január 23., péntek 9:56, gyuzsu, Nagyon szépet ( http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=605 )olvastam. És eszembe jutott egy két hónappal korábbi élményem, meg is akartam írni,de mindig elsodort valami más. Szóval van nekem egy végzős osztályom, égedelem banda, rengeteg fegyelmi gond van velük - nevezetesen van jó néhány ember, akiket nem lehet a csendes részvételre rávenni, folyamatosan beszélnek. Ugyanakkor okosak, és főleg céltudatosak. Ha a telefonkönyv első negyven oldalát adnám föl témazárónak, akkor azt tanulnák meg, mert a pontszám az pontszám. (mondjuk erről a magatartásról is lenne mit elmélkedni). De a történet: Babits Húsvét előttjét tanultuk, persze zsizsegés, odanemfigyelés, küzdelem. Elkezdem felolvasni a verset. És a szöveg első harmada után egyszercsak csönd lett. Nagy, figyelős csönd. A költészet hatalma." De a történet még nem ér itt véget, mert az első sorban említett "szép" írás alatt volt egy link, Pilinszky János APOKRIF (ezer hangra) címmel... http://www.nyugat.hu/tartalom/video/4 A 20 perces videót jó szívvel merem ajánlani minden versszeretőnek!

jel: :)