Lesújtó véleményt mond Laki László szociológus Magyarország elmúlt két évtizedéről A rendszerváltás, avagy a nagy átalakulás c. könyvében, illetve az ennek kapcsán a Népszabadságban megjelent interjújában. Részletek a cikkből:
„A [rendszerváltás utáni] új politikai elit alapintézményeket (például tulajdon, állam) rombolt és épített, történeti folyamatokat és nemzetközi gazdasági beágyazódásokat szakított meg, társadalmi osztályokat, rétegeket iktatott ki (például parasztság), vagy éppen újakat ’nevezett’ ki (például vállalkozók). A félperifériás kapitalizmusok eddig is ismertek voltak, de senki sem merte kimondani, hogy egy közepesen fejlett ország államszocializmusából csupán rendszerváltással nem lesz kapitalizmus. Gyanúm szerint az elitnek nem is volt kapitalizmusképe.”
„A sajátos magyar fejlődés már száz esztendeje téma. A kiváló közgazdász, szociológus Leopold Lajos a korabeli Magyarországot színlelt kapitalizmusnak nevezi, majd Jánossy Ferenc kvázi-fejlett szocializmusról, Andorka Rudolf pedig latin-amerikai típusú újkapitalizmusról beszél. A rendszerváltás óta visszatérő vád, hogy az eladósodás a kommunista társadalom bűne, pedig az ország mindig is eladósodott volt. A XIX. század végén külföldi pénzből építkeztek. Az első háború után Bethlenék kölcsönöket vettek fel. A világválság idején bevezették a kötött devizagazdálkodást, ami 2001-ig (!) maradt fenn. 1956-ban ismét kölcsönökre szorultunk – vagyis az eladósodás rendszerfüggetlen. Emiatt az ország ma sem igazán szuverén, mert ha más tőkéjét használjuk, függő viszonyba kerülünk tőle. A szovjet függés szigorúbb volt, és azért omlott össze, mert Magyarországot és társait is szanálni kellett volna, amire a birodalom nem volt képes. Ma is szanálni kellene, de ezt az Európai Unió sem tudja vállalni. Elég neki Görögország, Írország, Portugália pénzügyeinek rendezése. Ők nem a szocialista múlt, nem is a kapitalizmus miatt fejletlenek. Magyarország is dezintegrált, külföldi tőkétől függő gazdaság százötven éve. Akár kapitalizmus van, akár szocializmus, a saját árnyékunkat nem tudjuk átlépni.”
„Magyarország tízmillió emberből áll, nem két-hárommillió nyertesből! Szégyenteljesen gettósodik az ország… Egy modern társadalom megteremtésének nem csupán a piacgazdaság és a demokrácia a feltétele, hanem a szélsőséges jövedelemkülönbségek megelőzése és a társadalom integráltsága, ahol nincsenek leszakadó csoportok. Handabandázás, hogy a modern társadalomhoz elégséges az első kettő. 1985-ben a lakosság tíz százaléka volt szegény, 1995-ben már a 30–35 százaléka, azóta még több. Nem modern, hanem szétesett a társadalom…
Sok a leépülő térség. Hosszú távú folyamatról van szó, ami a rendszerváltás után kezelhetetlenül felgyorsult. Bizonyos helyeken már csupán az a kérdés, hogy mikorra fog a lakosság felmorzsolódni. Hiába telepítenének ide bármilyen modern üzemet, nincs elég munkaképes ember. Az általunk vizsgált térségben egy összeszerelő üzem 1600 munkanélküli között nem akadt 300 alkalmas dolgozóra. A gettósodás egyik oka az iskolázás gyengesége. Akit nem tanítottak meg írni vagy olvasni, azt nem lehet átképezni sem. Mi lehet ezeknek az embereknek a sorsa a piacgazdaságban? Ha szégyenteljesek voltak az ötvenes évek hortobágyi gulágjai, napjaink gettósodó településeinek 600–800 ezer lakója sem az újkapitalizmus „felsőbbrendűségét” hirdeti. Ezekhez a „bűntett nélküli börtönök”-höz nem kell ÁVH, rabomobil, fegyőr, mert „elítéltjei” képtelenek onnan elmenekülni.”
Az interjú teljes szövege itt olvasható.
Utolsó kommentek