Nem tudom, világos volt-e: az előző bejegyzéssel azt akartam elmondani, hogy értelmetlennek, fölöslegesnek és károsnak tartom 70 éve elkövetett bűnökért bíróság elé rángatni 80-100 éves embereket. (Ez független attól, hogy K.S. valójában bűnös, ártatlan, vagy csak nem tudták bizonyítani a bűnösségét.)
Nem vagyok jogász; emberként, társadalomban, történelemben, erkölcsben gondolkodó állampolgárként azt gondolom, a bűn maga soha nem évül el, de az idő múlásával, a körülmények és a - bűnösként vagy áldozatként vagy akár néma cinkosként érintett - személyek változásával "feldolgozásának" is változnia kell. Van, amire a jog, pláne a büntetőjog, már nem alkalmas, de például a történelem vagy a művészet igen.
A büntetés legősibb - és úgy tűnik, legmaradandóbb - célja az egyik legelemibb ösztön, a bosszú kiélése. Ez ellen szólt a bejegyzés.
Utolsó kommentek