Muszáj írnom róla, még ha semmi újat nem is tudok hozzátenni mindahhoz, amit mások már összeírtak erről a szörnyű háborúról. De foglalkoztat.

Kb. három héttel ezelőtt – más időszámítás szerint három héttel a Hamász 1400 halottat követelő terrorakciója után – rövid bejegyzést tettem a Facebookon: „Vajon elképzelhető (netán megvalósítható-e) egy közös szolidaritási megmozdulás – arab és zsidó részvevőkkel – a gázai háború zsidó és palesztin áldozatai mellett?” A reakciók vegyesek voltak. Volt, aki (Linzből) egy ilyen New York-i tüntetésen készült videót küldött; a legfrappánsabb választ pedig egykori, török nemzetiségű rádiós kollégám adta: „elképzelhető, de nem megvalósítható”. Abszolút – és ingerült – elutasítást zsidó ismerősöktől kaptam: Hamász=palesztinok; ne próbáljam összemosni a gyilkosokat az áldozatokkal stb. A bejegyzésem születésekor már vagy két hete tartottak a sok ezer polgári áldozatot követelő izraeli bombázások, a mondjuk ki: megtorló terrorbombázások.

Pár napja vitába bonyolódtam aktuális – baloldali – politikai közösségem egyik ifjú tagjával, aki a nyugati baloldali értelmiség (látható) többségéhez hasonlóan eléggé egyoldalúan foglalt állást a palesztinok mellett. A vita konkrét tárgya az volt, hogy a palesztinok által és a propalesztin tüntetéseken hangoztatott „A folyótól [értsd: a Jordan] a tengerig! Szabad Palesztina!” jelszó szerintem ma is ugyanazt jelenti, mint 1960-as évekbeli megszületésekor: Izrael Állam felszámolását és a zsidók tengerbe szórását. Szerinte akkoriban talán tényleg volt ilyen értelmezése (is), de most valójában azt a célt – álmot? – fejezi ki, hogy a földrajzi Palesztina, az egykori brit népszövetségi, majd ENSZ-mandátum területén egy olyan egységes állam jönne létre, amelyben szabadon, békésen együtt élnének zsidók és arabok. Nem hiszem, hogy meggyőztem volna, amikor chat-vitánkat azzal zártam le, hogy ennek a szép álomnak semmi realitása. De a dolgok persze nem most romlottak el, nem most váltak végletesen és végzetesen megoldhatatlanná, kilátástalanná. Mert szerintem ez a helyzet.

Az okokat keresve nem mindegy, hogy honnan kezdjük: október 7-étől? az izraeli bombázások kezdetétől? az 1967-es hatnapos háborútól, amikor Izrael elfoglalta a Gázai övezetet és Ciszjordániát? 1947-49-től, amikor ENSZ-határozat osztotta fel (nagyon bonyolult térképpel) Palesztinát egy zsidó és egy arab államra, s amit az arab államok nemcsak elutasítottak, hanem Izrael Állam függetlenségének kikiáltása után háborút indítottak, s vesztettek? 1917-től, a Balfour-deklarációtól, amelyben a brit külügyminiszter „zsidó nemzeti otthont ígért” a törököktől elfoglalt területen? az 1880-as évektől, amikor az élesedő európai antiszemitizmus (Dreyfus-per, oroszországi pogromok) nyomán megindult a spontán zsidó bevándorlás (az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó, gyéren lakott Palesztinába? netán 70-től, a jeruzsálemi Nagytemplom lerombolásától és a zsidóknak az „Ígéret Földjéről” való szétszórásától? Mit veszünk tekintetbe? Az évtizedek alatt meg-megújuló és jórészt elbukó békekísérleteket, Szadat és Begin 1978-as Nobel-békedíját (Begin a 30-as években az Irgun zsidó terrorszervezet vezetője volt), amit 1994-ben (a sokak által még akkor is terroristavezérnek tekintett) Arafat, illetve az izraeli vezetők, Rabin és Peresz közös Nobel-béke-díja követett – egy végső soron elbukott békekísérletért, a kétállami megoldást elvileg előirányzó Oslói Megállapodásért? (Nem mellesleg Rabint egy szélsőséges zsidó fiatal ölte meg „árulásáért”.) És megintcsak: mit veszünk tekintetbe? A Hamász, a Hezbollah meg az Iszlám Dzsihád támadásait, terrorakcióit vagy a kilátástalan helyzetben élő gázai palesztinokat, netán a Ciszjordániában felgyorsított zsidó telepítést, amely fizikailag is lehetetlenné tesz egy kétállami megoldást? Hosszan lehetne még sorolni a szempontokat, eseményeket. Ki a felelős? A történelem? „És lőn az Úr szava hozzám, mondván: Mi dolog, hogy ezt a közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele.” (Ezékiel próféta könyve 18., Károli Gáspár ford.)

Visszatérve a mába: vannak, akik az elnyomott, hazájuktól megfosztott palesztinok mellett tüntetnek, vannak, akik Izrael önvédelemhez való jogát hangsúlyozzák, s vannak, akik azonnali tűzszünetet követelnek. Kezdjük az utóbbival: tűzszünetet két (jogilag egyenrangú) hadviselő fél szokott kötni, itt egy ország visel hadat egy terrorszervezet ellen, vagyis maximum arról lehetne szó, hogy ez az ország egyoldalúan szüneteltetné katonai akcióit. Hangsúlyozom: nem megszüntetné, hanem – rövidebb-hosszabb ideig – szüneteltetné, mert aligha kétséges, hogy a Hamász felszámolását végig kell vinni. Az újabb kérdés, hogy mi van utána, hogy a ma szinte elképzelhetetlen politikai rendezés híján – és a Gázában most végbemenő pusztítás tapasztalataival – szükségképpen jönnek létre majd újabb terror-/felszabadító szervezetek. A reménytelenségnek ez a logikája.

Mint fentebb írtam, én kilátástalannak tartom a helyzetet. Fenntartás nélkül támogatni tudom, hogy a Hamászt fel kell számolni – igen, ez emberek, egy terrorszervezet tagjainak a megölését (is) jelenti – mert Izraelnek joga van a létezésre, polgárainak a békés, félelem mentes életre. És fenntartás nélkül nevezem emberiesség elleni (ezt régebben emberiség elleninek nevezték), háborús bűntettnek, ahogy ezt most Izrael végrehajtja. És persze fenntartás nélkül álmodozom együtt a békéről, a palesztinok hazához, egyenjogúsághoz, szabadsághoz való jogainak megvalósulásáról

Szerző: rás  2023.11.17. 20:20 10 komment

Címkék: háború Izrael Gáza Közel-Kelet Hamász

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr518261121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2023.11.17. 22:17:08

nem vitatkozni szeretnék veled, mert alapvetően mindenkinek a béke a vágya, csak egyszerűen mesélek. Unokáimnak a bécsi gimnáziumban elég sok iszlám osztálytársai voltak. Fiú unokám egyik legjobb barátja török, lány unokám barátnői között vannak fejkendőt viselők.A leány első kapcsolata egyiptomi fiú volt. Ezek a fiatalok Boszniából, Szerbiából, Afganisztánból, Örményországból,Törökországból érkeztek, s itt gyökeresedtek meg a szüleikkel. A leány unokámat nagyon foglalkoztatja
az ő nagy százalékú zsidósága, de mindent tud az iszlám szokásokról, s lányom, ha a barátnők felmentek hozzájuk
Ramadámkor és máskor is tekintettel volt az étkezési szokásaikra. A fiatalok közös programokat, főzéseket, baráti ottalvásokat tettek. Természetesen a különböző nációjú fiatalok meséltek arról, hogy milyen háború következményeként kerültek Bécsbe. Ezek a fiatalok élni, szeretni, tanulni akarnak, és senki ne higgye, hogy nem képesek egymással párbeszédre.

Végül pedig, hogy ,s ez már inkább a bejegyzésedhez tartozik, nem ördögtől való munka a zsidó nép bibliai, történelmi helyzetével,tanításaival, és a sokkal később jött Mohamed próféta nézeteivel megismerkedni. S hogy hogyan fejlődtek ki belőlük a vadhajtások.

beszélő név 2023.11.17. 23:26:49

Ami a kilátástalanságot illeti, abszolút egyetértek, az egész régió tartós konszolidációja tűnik megoldhatatlan feladatnak. Hogy hova, melyik történelmi eseményhez helyezzük az okok origóját? A reménytelenség miatt talán nincs is tétje erőltetni egy alaposabb szétszálazást: ha lenne is miből okulni, nincs igazán kinek meg miért. A helyzet alakítóiban legalábbis semmi affinitás nem mutatkozik hangsúlyokban, árnyalatokban, empátiákban gondolkodni. Vagy egyáltalán gondolkodni. Itt már csak megfontolnak, számítgatnak, latolgatnak az erőszak technikai részleteinek bozótosában. Persze akiket rendre kihagynak ezekből a számításokból, az a cukrász, a vízvezetékszerelő, a szomszéd néni, a babakocsis házaspár, az ugrókötelező kislány, a téren focizó fiúk. És végképp elegem van a stúdiókban, podcastokban, kommentekben megnyilvánuló tényleges és önjelölt szakértőkből, mert végül is nincs mit elemezni, meg magyarázni ezen. Ezen a kortárs díszletek között ismétlődő elemi, ősi és menthetetlenül emberin. Menschliches, Allzumenschliches.

egy nagyi 2023.11.18. 00:32:33

@beszélő név: most emlékeztettél, hogy még nem olvastam ezt a Nietzsche könyvet, pedig évek óta megvettük a magyar fordítást.

Egyébként majd lesz valami sunyi megoldás az erősebb k..... ....ik nagyhatalmi lezárás. Oszt évekig gondozhatja az utókor , kellő politikai romantikával a halottak emlékét.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2023.11.18. 09:40:55

@egynagyi: szerintem ez még a menekültválság nyelvi torzulásának a hozadéka: muszlim emberek(osztálytársak) vannak, az iszlám főnév, pl. iszlám vallás. Bécsben nekem különben ugyanez a tapasztalom, itt beszéltem életemben először egy muszlim, szudáni sráccal, aki meg tudta mutatni, hogy az iszlám nem ab ovo radikális.
@rás: teljesen érthető, hogy kilátástalannak tekinted a helyzetet (sokan gondolják ezt így), de bőven van példa arra, hogy szép, irreális álmok megvalósulnak (sajnos rémálmok is). Ki gondolta volna 1945 körül, hogy egy némettel szóba áll majd valaha egy orosz, egy francia vagy egy holland? Mi esély volt bármiféle békére Ruandában? Hogy egy afroamerikai valaha összeházasodik egy "fehér ördöggel" (vö. Malcolm X).
Hogy tovább árnyaljam a képet: amerikai egyetemi zsidó ismerősöm lánya palesztin párti. Apa és lánya egyaránt számon kérik az USA-n a humanista értékek képviseltét. Az önvédelemnek is megvannak a határai.

egy nagyi 2023.11.18. 10:30:41

@Dupla:köszi, rosszul fogalmaztam.

Amit rásnak mondtál, az egyéni társadalmi mozgások is kiszámíthatatlanok, érdekeseket produkálnak, de a legszebb, hogy mikor melyik ősi ellenségtől szerzik be az egyes országok a fegyvereiket . De hajózni kell, mit tehet a kisember.

rás · http://ras2.blog.hu 2023.11.18. 10:51:33

@beszélő név: Szomorúan, de teljesen egyetértek veled.

@Dupla: lehet, hogy egyszer majd... De ez már kívül esik az általam belátható időtartományon, de addig is még sok szörnyűségnek, az indulatok elszabadulásának leszünk/lesztek tanúi.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2023.11.18. 12:06:04

Hja én azt már nem érem meg - dörgött Pista bácsi, a technika tanár nálunk. Aztán 1989-ben, a Népszavit olvasva: És én ezeknek hittem! :)
Viccet félre téve: sajnos vannak olyan konfliktus a világban, amik évszázadokon keresztül húzódnak. Ami nekem egyénileg tanulság: nyitottnak maradni az elsőre unszimpatikus (sic!) emberekkel szemben. Persze otthon ez se ment már.

egy nagyi 2023.11.18. 13:31:42

Lehet, hogy hallottatok már róla, én az Öt műsorából értesültem erről, miután egy kicsit rosszul hallok nem értettem a mozgalom konkrét nevét. Olyan nyugati fiatalok szemlélete, akik a palesztin néppel szimpatizálnak. Ez az irányzat a nemi sokszínűséget hirdeti beleértve a másság elfogadtatását ,s teljes mértékben
elutasítanak minden szabadságellenes háborút.

rás · http://ras2.blog.hu 2023.11.18. 19:44:39

@Dupla: :)) És mi a teendő a másodjára is unszimpatikus emberek (csoportok, nézetek stb.) esetében?
süti beállítások módosítása