Ha meg lehet ostromolni büntetlenül a Magyar Televíziót, akkor pár év múlva cigányt is lehet gyilkolni – mondja Gerő András történész, aki a tévészékház szétverésének öt éves évfordulóján következményekről és tanulságokról beszélt.

(Nincs kedvem önállóan írni 2006 őszéről, a „baloldali” kormányzati inkompetencia, a csőcselék és egy hataloméhes párt találkozásáról. Egyébként se hiszem, hogy akkor, az őszödi beszéddel vagy Toroczkay és Orbán együttmozdulásával – más narratíva szerint a „szemkilövetőkkel” – kezdődött volna a jelenünk, s a jövőnk. Helyette néhány mondat egy érdekes interjúból.)

"- Ön szerint mekkora a jelentősége 2006 őszének? Megváltoztatta a tévéostrom a magyar demokrácia történetét?
- Az elmúlt húsz év históriájában nagyon fontos volt magának a rendszerváltásnak a története, lebonyolítása… Egy diktatúrából ilyen sima módon átmenni demokráciába, nagy teljesítménye az akkori politikai elitnek. Legalább ilyen fontos volt a privatizáció folyamata, vagy a szocialista ipar szétesése, a maga iszonyatos társadalmi hatásával. De említhetném a magyar mezőgazdaság átstrukturálódását is. Ezek nem egy dramaturgiai pontban megfogható politikai események, de megszabták azt, hogy Magyarország milyen ország lett. Ugyanilyen fontos az újra megindult eredeti tőkefelhalmozás folyamata, hogy ebben a húsz évben gyakorlatilag eldőlt az, hogy ki lesz gazdag és ki szegény. Szerintem társadalomtörténeti szempontból a tévéostrom jelentősége nulla, politikatörténeti szempontból inkább a botrányok, mint a valóban fontos események közé sorolnám. Van jelentősége, de nem egy ország vagy egy politikai rendszer sorsát megszabó jelentősége, mint az általam említett folyamatoknak.
– Akkor mégis, mi a jelentősége? Mit szabadított ránk a tévéostrom?
– Nagyon nehezen mérhető, mentalitástörténeti jelentősége van. A tévéostrom több dolgot deklarált. Egyrészt azt, hogy az embereknek joguk van az indulataikhoz. Ez semmilyen alkotmányban nincs benne, ráadásul az egész európai kultúra arról szól, hogy az indulathoz való jogot valamilyen mértékben korlátozzuk. A 2006-os ősz azt is deklarálta, hogy az indulathoz való jog adott esetben másokat veszélyeztetve is kiélhető. Ahogy azt is, hogy a szólásszabadság, ami nagyszerű jog, pont az indulatteliség miatt feldúsulhat olyan követelésekkel, szóhasználattal, ami teljesen életidegen. Ilyen például a Szent Korona Alkotmánya, amiről soha senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mi, de lehet követelni.”
„Sokan megélték, hogy mindent lehet csinálni és mindent lehet mondani. Megváltoztak a társadalom konszenzusos kulturális normái, amelyeket mindenki magától betart. Ma már nyilvánosan lehet szavakat adni az indulatoknak, zsidókról, cigányokról, melegekről szabadon lehet mondani olyan dolgokat, amiket addig nem illett. A politikusoknak tudniuk kellett volna, hogy beláthatatlan következményei lehetnek, ha megengedik az indulatok kiélését. Ha meg lehet ostromolni büntetlenül az MTV-t, akkor pár év múlva cigányt is lehet gyilkolni.”
„Rengeteg indulat van a magyar társadalomban, de az apátia most erősebb. A mai magyar társadalomnak nincsenek reményei. Ha valaha lesz valami hasonló, azt a szociális reménytelenség szülheti meg. Milliók élnek beszorulva az otthonaikba, mert minden sok pénzbe kerül, az iskolákból kikerülő fiataloknak nincs állásuk, nincs a képzettségüknek megfelelő kifutási lehetőségük. Egy olyan szociális válság felé menetel az ország, aminek később esetleg lehetnek indulati következményei.”
Az interjú teljes szövege