Egy öntudatos európai nemzet kompetens vezetőjeként szerepelt Strasbourgban Orbán Viktor. Tényeket sorolt azokról a hatalmas változásokról, amelyek Magyarországon a 2010-es választások óta végbe mentek – a sztálinista alkotmány megváltoztatásától az államadósság leszorításán és a korábban garázdálkodó paramilitáris erők betiltásán át a GMO-szennyezésnek a magyar termőföldtől való távoltartásáig. Világossá tette: Magyarország elkötelezett európai országként minden konkrét vitás kérdésben megállapodásra törekszik az Európai Bizottsággal – s minden egyéb csak az Európai Parlamentben is többségben lévő baloldali és liberális erők ideológiai alapú és jórészt a tényeket mellőző támadása. Mi – mondotta magáról, a Fideszről és a kormányról Orbán – keresztények vagyunk, hiszünk a nemzetben és a családban mint a nemzet alapjában; s ez európai álláspont, még ha Európában jelenleg kisebbségben van is. És ebben is igaza van. Mármint hogy ez egy európai álláspont. Hogy ő mennyire keresztény, és hogy miben hisz – hisz-e egyáltalán valamiben –, az más kérdés.
Mert ez a nagyon öntudatos, nagyon európai és nagyon kompetens magyar politikus, természetesen, végig hazudott Strasbourgban. Is. Hazugság rögtön a „sztálinista” alkotmány érve, amire egész mondanivalója, az általa szükségesnek nevezett teljes országátépítés legendája épült. Hazugság minden szava, hiszen csak a lényeget hallgatja el: hatalomról, hatalmi politikáról, egy ország teljes politikai, gazdasági és ideológiai megszállásáról szól, amit tesz. És hazugság, hogy úgy tesz, mintha nem fogná fel, amit legkeményebb bírálói mondanak neki arról, hogy amit tesz, az szembemegy az európai értékközösséggel. Nyilván felfogja, de nem érdekli.
Szóval: Orbán nagyon jól és sikeresen szerepelt Strasbourgban. Elemében érezte magát: harcolhatott.
És ezúton üzenem mindenkinek, aki Orbán lelépéséről, félreállásáról, netán belső (vagy „felső”, értsd: EU-s) elmozdításáról ábrándozik: marad.