„Április 4-ről szóljon az ének!”

***

Ez itt most nem akar objektív történelmi elemzésnek látszani. Bár...

Április 4-e 1950-től lett hivatalosan a Magyar Népköztársaság legnagyobb ünnepe; az április 2-i keltezésű 10. sz. törvényerejű rendelet nem csak a felszabadulás ünnepévé, hanem a „megbonthatatlan szovjet-magyar barátság” napjává is tette. Április 4-e – és az április 4-ikék – történetéről részletesebben lásd a Múlt-Kor történelmi portál cikkét

***

Illyés Gyula: Nem volt elég

 

Házad itt állt – szerte szállt!
Ezt, látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!

 

Mert nem volt hazának elég,
hogy emésztésed vacsorára
e dombok aszúját kívánta,
és e lapályok kenyerét.

 

És nem volt hazának elég,
Hogy elmosolyodtál és oldalt
oda is néztél, ha megszólalt
ízes magyarul a cseléd.

 

És nem volt hazának elég,
hogy este letéve a könyvet
elnyeltél Bottyánért egy könnyet:
az volt a férfi, a derék…!

 

És nem volt hazának elég,
hogy kitekintve vonatodból
elgondoltad az aratókról:
mást érdemelne ez a nép.

 

És nem volt hazának elég,
a három szín, ha rád sem hagyták,
hogy egykor jelkép volt: szabadság,
egyenlőség, testvériség!

 

És nem volt hazának elég,
hogy idegeden átereszted
hő szeszként azt a néhány verset,
Adyét, Tóthét, Józsefét.

 

És nem volt hazának elég,
a Gellérthegyen a rakéta
s a Városiban a bokréta
és a szobroknál a beszéd.

 

Nem volt a hazának elég,
nem volt elég, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda itten,
hogy össze nem dőlt már elébb!

 

Mert attól nem lett a tiéd,
hogy hizelegve és hazudva
ráragasztottad egy hegycsúcsra
egy király, egy vezér nevét.

 

Nem volt elég, nem volt elég
sem a hűség, sem a szívósság,
mitől egybeáll egy-egy ország
s nemzet is lesz a nemzedék.

 

S a bátorság sem volt elég.
Külön-külön bár odahagyta
sorsát a sok hős áldozatra,
az sem volt elég menedék.

 

Mert sem erő, sem bölcsesség
nem lehet elég, hogy megójja
a házat, amelyben lakója
nem lelheti meg a helyét.

(1945)

***

Márai Sándor írja 1945-ben:

Egy kozák csomagokat cipel az országúton. Egyikben rablott textilholmi van, másikban néhány cipó kenyér. Reámmordul és megparancsolja, vigyem a kenyeres iszákját. Szó nélkül átveszem a zsákot, és viszem – két kilométeren át – engedelmesen, a győztes nyomában. Egy fordulónál megkérdi, ki vagyok. Mikor meghallja a varázsszót – „író” –, elveszi kezemből az iszákot, komoran és sötéten néz maga elé, kést húz elő, levágja egy cipó felét, a kenyeret átnyújtja, hóna alá veszi a zsákot és egyedül cammog odébb. (Napló)

*

A magyar polgári társadalom olyasmit várt, hogy az oroszok mint afféle irgalmatlan alvilági arkangyalok jelennek majd meg, lángpallossal és kénkőbűzzel, s kiirtanak egy világot. Az oroszok megérkeztek, s akadt közöttük mindenféle: kegyetlen, barátságos, kapzsi, irgalmatlan, emberies stb. De arkangyalról és lángpallosról nem esett szó.

Nagyobb meglepetés, hogy most már mind gyakoribb közöttük a gondterhes, komoly, szakszerű síber, aki teherautóval jön Romániából, hozza a zabrált árut, cvikkerrel orrán, plajbásszal kezében ajánlja gyanús holmiját, s közben aggályosan, a jó kereskedő tájékozottságával – aki ismeri a kereskedelmi élet és az adásvétel veszélyeit! – alkudozik és számol. „Csekaj, pogyszem, hozom gicsiny rézgálic” – mondják, s nyálazzák a ceruza hegyét. Majd rossz németséggel így folytatják: „Sechzehn, siebzehn, malinko, na!”... Sok ilyen akad közöttük. Arkangyal ritka. (Napló)

*

"Ez a magyar társadalom oly bűnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bűntudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bűneinek itt maradt bűnjelei, a zsidókra és mindenkire, aki bűneire emlékezteti. Mentől hangosabban kiált az égre egy bűn, annál kínosabb, ha bűnjelek maradnak a gaztett után." (Ami a Naplóból kimaradt)

***

A budai Vár, 1945 (a Fortepan gyűjteményéből)

"Magyarország számára életkérdés, hogy a régi világ összeomlása felszabadulás maradjon, illetőleg felszabadulássá legyen, s a beteg magyar társadalomszerkezetnek azok a nyomasztó tényezői, melyek a szovjet hadsereg megjelenésére tűntek el: a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és hivatalviselők, a csendőrök és sváb lelkű nemzetnevelők vissza ne térhessenek. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy ha a mi számunkra a felszabadítás ténye örökre összekapcsolódik is a háborúvesztés legváltozatosabb fizikai és emberi nyomorúságainak emlékével, unokáink számára a felszabadítás emelkedjék tiszta, történeti realitássá azok által az eredmények, következmények és kedvező fejlődés által, amelyeket hosszú lejáratra megnyitott. Életbe vágó kérdés Magyarország számára, hogy a szovjet hadsereg felszabadító teljesítménye a magyar demokratikus fejlődés számára megtartsa a maga jelentőségét, és ne menjen veszendőbe." (Bibó István: A magyar demokrácia válsága. 1945. ősz)

***

A Magyar Néphadsereg 1985. április 4-i díszszemléje.

(A Magyar Népköztársaság állami ünnepségen ekkor jelentek meg először a történelmi zászlók.)

1950 és 1965 között évente rendezték meg a szovjet mintájú katonai parádét, utána – elsősorban takarékossági okokból – már csak ötévenként. Az 1985-ös 40. évforduló volt az utolsó díszszemle a Felvonulási téren, de az ünnep ekkor már az 50-es évek tömegdemonstrációi helyett családi programmá nőtte ki magát. A reggeli katonai parádé és a beszédek mellett ebben az évben Koltay Gábor filmrendező rendhagyó zenés történelmi darabja, az Itt élned, halnod kell is helyet kapott a Hősök Terén.

***

És ha már a bejegyzés címe a 20. századot idézi, akkor álljon itt még néhány fontos 20. századi április 4-e:
1949. április 4-én alakult meg a NATO – az Észak-atlanti Szerződést Washingtonban aláíró 12 ország között még nem lehet ott a Német Szövetségi Köztársaság;
1968. április 4-én gyilkolták meg a Tennessee állambeli Memphisben Martin Luther Kinget;
1983. április 4-én indult első útjára a Challenger űrrepülőgép, amely aztán 1986. januárban tizedik küldetésére indulva tragikus véget ért.

- - -

*Az évszázad a 20., a cím pedig utalás Déry Tibor egykori tárcasorozatára, A napok hordalékára.

A sorozat korábbi darabjai:

Marihuána, Madrid, Attila

Gyuri, aki Jorge

November 7., Szása

Grisa, Leningrád

Osztaskovo, Internacionálé

Cseh Tamás

Jótékonyság, szolidaritás (Haiti ürügyén)

Az én Kubáim

Apám

Szerző: rás  2012.04.04. 07:00 20 komment

Címkék: 1985 márai sándor illyés gyula felszabadulás bibó istván díszszemle

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr354929580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jel 2012.04.04. 08:25:25

Köszönöm Illyést,Márait,Bibót,Görgey szobrának helyét,az utat (azokat a gondolatokat, képeket és felismeréseket, amiket út közben találtam), míg eljutottam Görgey szobrán keresztül Görgeyhez. Köszönöm az Őrzőnek a strázsát!

Ismeretlen_46946 2012.04.04. 08:43:03

:)

anna 2012.04.04. 11:08:42

na, ezt dúdolom, mióta reggel megláttam, hogy április 4-e van.

Pocakos 2012.04.04. 12:40:54

'50-ben még a Sztálin úton (Andrássy) volt a katonai parádé. A rendezők nagyon féltek, hogy a Hősök terei tribün előtt elvonuló, majd (párizsi mintára) a Sztálin úton felvonuló tankok alatt (a Földalatti miatt) beszakadhat az út. A Sztálin-szobor '51 decemberi felállítása után, '52-től, már a szobor előtti Sztálin-téren volt az ünnepség, és a kiszélesített Dózsa György útra került át a katonai parádé. A sors fintora: '56 nov. 4.-én - az akkor már Magyar Ifjúság útja - rácáfolt a félelmekre, a szovjet tanközön alatt NEM szakadt be a Földalatti, viszont az aszfaltot úgy felszántották a lánctalpak, mint ha egy szántóföld lett volna.

Ismeretlen_111226 2012.04.04. 13:01:54

Hmm... sosem láttam kívülről... '85-ben már a hetedik évemet gyűrtem abban a csapatban, akik mindig elsőnek érkeznek s utolsónak távoznak. Kösz, Rás. Az írásokat is!

Ismeretlen_46946 2012.04.04. 16:16:26

@Pocakos: kösz a kiegészítést. @defalla: :))

thomas 2012.04.04. 23:20:23

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=359277997448509&set=a.105143482861963.3385.100000989355649&type=1&theater

Ismeretlen_46946 2012.04.04. 23:49:56

@thomas: Erre is azt írja ki, hogy nem elérhető.

Ismeretlen_32012 2012.04.05. 08:13:24

http://tinyurl.com/76bg279

Andris 2012.04.05. 09:50:18

thomas: jó a kép. Egyesek szerint ez a világ legnagyobb sörnyitója.

Ismeretlen_32012 2012.04.05. 10:15:06

KSZs itt lakott egy utcasarknyira, műterme szintén egy utcányira volt. Vorosilov út. (Stefánia, Népstadion, - choose one.) Bá a Ripoter örs voltunk, és naponta láttam az Öreget, ma sem tudom, miért nem készítettünk Vele riportot.

Pocakos 2012.04.05. 11:06:52

Bizony, akkor megtudhattad volna, hogy eredetileg Horthy István emlékére készült a szobor, és az olajág helyett egy repülőgép properrel volt a kezében. Persze, ezt valszeg nem mondta volna el, amikor arra jártatok......

Ismeretlen_32012 2012.04.05. 11:21:30

Ezt már akkor rég tudtam apámtól.:P

Ismeretlen_46946 2012.04.05. 11:22:02

Kösz, thomas. Itt van egy 1947-es filmhíradó a Felszabadulási emlékmű felavatásáról; látható a (történelemhamisítás jegyében azóta eltávolított) szovjet katona, valamint a felirat is. És persze érdekesek az avató, beszédet mondó személyek is. (Valamint a bevezető filmkockákon a Dunába roskadt Erzsébet-híd látványa. Már csak a kontextus mián is.)http://tinyurl.com/7cqlraj

Ismeretlen_46946 2012.04.05. 11:25:02

@Pocakos: http://tinyurl.com/865hmdj

Pocakos 2012.04.05. 11:40:13

rás (16.): nem győztél meg! Naná, hogy Zsiga bá nem fogja a diktatúrában megjelent könyvében elismerni. Mindenképpen blama lett volna. Különben is a megadott forrásban férfi alakról beszél. Az én forrásom viszont (számomra) sokkal megbízhatóbb.

Ismeretlen_32012 2012.04.05. 11:44:52

http://realthomasfree.freeblog.hu/files/2012/04/398m.jpg Zasszony majdnem disszidált, de aztán a kapitány tovább evezett a Vigadó térig :)

Ismeretlen_32012 2012.04.05. 12:01:33

Pocakos: én legalább megadtam a forrást apám személyében. A Tied?

Ismeretlen_46946 2012.04.05. 12:36:05

@Pocakos: Nem értem; az általam belinkelt cikk nem a szobrászra, hanem egy történészre és egy művészettörténészre hivatkozik. S mindkét idézett tanulmány jóval a rendszerváltás után született.