„A legfontosabb, hogy az ember korával egy időben éljen. Mindig tragikusak a sértődött nemzedékek, melyek a múltba vágyódnak vissza, s mindig veszedelmesek a fanatikus nemzedékek, melyek nem a jelenben, hanem a jövőben iparkodnak élni. Az ember maradjon hűséges élete és kora óramutatójának eszményeihez.” (Márai Sándor: Kassai őrjárat)

Furcsa ez a kiragadott idézet Márai 1941-ben megjelent gyönyörű esszéjéből, melyre az ürügyet előző évi kassai látogatása adta – „négy héttel ama nap után, mikor a német csapatok bevonultak Párizsba”. Ürügy? Inkább kapaszkodó. Vagy még inkább kapaszkodás – görcsös kapaszkodás – a szülővárosba, amihez csak a múlt, az ősök kötik. „Csak”? A múlt, az ősök – valóságosak és saját regényhősei – azt a világot jelentik, amely éppen iszonyatosan dől össze, ég fel körülötte. És ezért furcsa a bevezetőben idézett három mondat. Márai ugyanis az eszményített múltat idézi – a polgárok várost, kultúrát, szellemet, s mindezekben: értéket teremtő világát –, és fanatikusan hinni akar egy ugyanilyen jövendő Európában.

A polgár kulcsfogalom Márai számára, szembeállítva a kispolgárral, az Ortega és Huizinga által leírt tömegemberrel.

„A polgár és a polgári rend az emberi együttélés egyik legértékesebb, leghasznosabb, magasrendű terméke, mindaddig, amíg alkotó és hősies. A papucsos polgár, aki rádiót hallgat, szidja az adókat és a prolikat, nem eszménye senkinek. A hősies polgári korok alkották Európában azt a remekművet, melynek napnyugati kultúra a neve. A flamand polgár és az erdélyi, felvidéki. A francia polgár, a szó XIX. századi értelmében, s a firenzei polgár, a szó renaissance-értelmében. A kis toscanai polgári városköztársaságok hősies erőfeszítéseikkel. Az északi, skandináv polgárság, nagylelkű és tehetséges társadalmi berendezésével. Az igazi polgár szerencsés vegyülete a művésznek és a katonának, alkotó és megtartó, álmodó és megőrző. Ezt a polgárságot, ennek utolsó, legjobb pillanatát ismertem meg gyermekkoromban, a Városban. Életem legszebb, igaz és emberi, európai emlékeit annak a magyar végvárosi, polgári kultúrának köszönhetem, melynél különbet aztán később a világban sem találtam. Most oly könnyű szidni a polgárt: a pellengéren áll, minden utcagyerek kiált feléje egy-egy becsmérlő szót. Az önző, tunya, féltékeny, kései álpolgáriasságot szidják, s megfeledkeznek a fogalom hősies tartalmáról. Talán itt az ideje, hogy megvédje az irodalom a polgár fogalmát, új értelmet adjon e fogalomnak, mely az európai ember számára magába zár mindent, ami az élet igazi célja és tartalma.”

Huszonéves koromban, azt hiszem, nevetségesnek, de mindenképpen idegennek találtam volna Márai szellemi-erkölcsi arisztokratizmusát (ha akár egy sort is olvastam volna tőle – abban se vagyok biztos, hogy ismertem a nevét). Most csodálom értékőrző igyekezetét, azt az elkeseredett szenvedélyt, amellyel a világ pusztulásának okát kutatja, és leginkább a szellem embereinek, az értelmiségnek – s így önmagának – a felelősségét állapítja meg. Nem hittünk elég erősen az európai kultúrában, az értékekben, ezért nem tudtuk megvédeni – mondja. Valahol a 19–20. század fordulóján látja a romlás kezdetét, a tömegkultúra, a tömegízlés uralomra jutásában, ami aztán a politikát is kiszolgáltatta a tömegnek.

Az esszé végén Márai szinte az önhipnózis erejével – és érvényével – bizonygatja, hogy majd ha túlleszünk azon, ami épp csak elkezdődött, s aminek szörnyű folytatását és végét nem sejthette, akkor majd ismét az európaiság, polgárság – és kereszténység! – valahai szigorú értékrendje érvényesül majd…

Hetven évvel ezelőtt írt az ötven évvel azelőtti világról, s az én mai gondolataimat, elkeseredettségemet „ismétli”:

„Ötven évvel ezelőtt egy ember Európában még személyes erővel volt kénytelen megszerezni a műveltségnek azt a mértékét, melyre elengedhetetlenül szüksége volt, ha nem akarta elveszíteni önbecsülését, s meg akarta állani helyét a művelt emberi világban. Fél évszázaddal elébb a földrajzi tudás hosszas és alapos egyéni búvárkodásokat követelt meg attól, aki egy háborús eseménnyel kapcsolatban, például egy elfoglalt város, vagy tartomány sorsáról társaságban, vagy baráti körben nyilatkozni akart… Ötven évvel ezelőtt egy színházi este ünnep volt a tömegember számára: gondosan készült ez ünnepre, lehetőleg elolvasta előbb a színpadi művet, hogy aztán gondosabban és beavatottabban figyelhessen a színészi munkára, úgy lépett a színház épületébe, mint aki egyfajta világi templomba lép be, ünnepi ruhát öltött, melyet elébb gondosan megtisztogatott, mindenképpen felkészült az élet egyik tisztább pillanatára, mely a köznapok lehetőségein túl nyújtott feledkezést és megtisztulást, révületet és lelkesedést... Igen, ez volt az ünnep, ötven év előtt…

Nyissunk ki egy napilapot vagy egy képes újságot, mégpedig nem az olcsó szándékkal készült, utcai hangú nyomtatványok valamelyikét, hanem a gondosabb szempontok szerint szerkesztett, választékosabb ízléssel kiválogatott kép- és híranyaggal megtöltött lapok egyikét, olvassuk és nézegessük figyelmesen az oldalakat, s megdöbbenünk, mennyi a halott anyag, a fölösleges és átlátszóan üzleti szándékú közlemény, milyen ritka egy tisztán felépített mondat, egy erős és jellegzetes szókép, milyen meglepetés egy eredeti, tökéletesen végiggondolt gondolat. Nem véletlen ez a hiány. A félművelt ember, tehát a civilizációba szürkülő kultúra legjellegzetesebb fogyasztója, semmit nem gyűlöl úgy, mint az egyéniséget és a pontos, eredeti kifejezést.”

Nincs remény. De májusban megyek Kassára meg a szepességi városokba, azért olvasok most Mikszáthot, Krúdyt, Márait. A múltat.

Szerző: rás  2012.04.17. 13:24 21 komment

Címkék: háború kassa márai sándor

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr314929586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_111887 2012.04.17. 14:04:32

Európának vége és benne mindennek, ami múlt és tradíció. Nyakunkon van a "tömegek lázadása" és ez szinte visszafordíthatatlan folyamat már. Köszönjük a kornak és az illetékeseknek! :(

BB 2012.04.17. 16:26:42

Kicsit off, de erdekes, hogy mindig Gorogorszag megmenteserol beszelunk, amikor (ujra) kapnak egy valag penzt. Holott nem az orszagot mentjuk a beleolt penzzel, hanem a hitelezo bankokat.

Ismeretlen_111887 2012.04.17. 16:43:04

BB: Ez pontosan így van. De tudod, nem valami piszí erről beszélni. :)

BB 2012.04.17. 16:54:14

Persze, valahol ertheto, hogy meg kell kapniuk a penzuket, maskepp nem tudnak es nem fognak tovabb hitelezni. De valahol a bankok is vallaltak kockazatot, aminek legalabb egy reszet vallalniuk kellene.

Ismeretlen_46946 2012.04.17. 17:00:53

@BB: nem bántam volna, ha ezt a bejegyzést megkíméled ettől az "OFF"-tól. :(

Ismeretlen_58433 2012.04.17. 17:13:37

Talán ez is elfér itt - az Egy polgár vallomásai-ból. "Az eszmények, amelyekben hinni tanultam, mint megvetett ócskaságok kerülnek nap mint nap a szemétdombra; a nyájösztön rémuralma terjed el az egykori civilizáció óriási területei fölött. A társadalom, amelyben élek, nemcsak a szellem csúcsteljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is. A szándék, amely tapinthatóan, érzékelhetően áthatja koromat, kétségbeeséssel tölt el; a kortársi tömegek átlagízlését, szórakozásaikat és igényeiket megvetem, erkölcsüket kétellyel szemlélem, a korszak technikai és rekordbecsvágyait, melyek csaknem maradéktalanul kielégítik a tömegeket, végzetesnek tartom. A szellemi ember magányos jelenség, mindenféle katakombákba kényszerül, mint a középkorban a vandál hódítók elől a Betű titkával rejtőző szerzetesek. Az élet minden demonstráló megnyilvánulását félreérthetetlen, tragikus félelemérzet hatja át. Ebben az időben kell élnem és dolgoznom, ahogy lehet. Nagyon nehéz. Megdöbbenéssel veszem észre néha, hogy hatvanéves emberekhez közelebb érzem magam lélekben és ízlésben, mint a huszonöt évesekhez. Mind így vagyunk, akik az "osztály" utolsó, diadalmas pillanatában születtünk. Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára... tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette. S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében, amely fékezni tudja a csorda halálvágyát. Életprogramnak nem sok ez, de nem tudok másként. Minden, amit tudok, annyi, hogy e tanulsághoz, a magam kegyetlen-hűtlen módján, hűséges akarok maradni..."

Ismeretlen_46946 2012.04.17. 17:43:26

@KapitányG: Kösz. Ezt már végképp nem lehet a háborúra fogni, hiszen az Egy polgár vallomásai 1934-ben jelent meg.

BB 2012.04.17. 22:46:12

Oke, bocs, torold, ha gondolod, no hard feelings.

Ismeretlen_31312 2012.04.18. 11:07:21

Ezt a polgári kultúrát nagyon jól ismerem, meg a sajátom is, miután egy másik végvidéki városban nőttem fel, ahol a múlt ott élt velünk és évszázadokban mértük - egyik-másik ősöm 300-350 éve települt a városba, az iskolám, ahova jártam egy-két éve volt 450 éves. Pontosabban nem mérte mindenki így, mert bizony nem mindenkinek ugyanolyan fontos a múlt és a hagyományok. Nekem a polgári kultúra részét képezi a tartás, az optimizmus a derű is. Akkor is, amikor erodálódni látjuk az állítólagos értékeket - és közben nem beszélünk arról, hogy sok értéktelen kacat is a szemétdombra került, ami egykor polgári kultúra része volt. Amit itt olvasok, az csak az egyik olvasata a történetnek. A másik meg az, hogy a polgári kultúra, élet kisebbségben van, ahogyan a polgárság mindig is kisebbségben volt a mezőgazdaságot művelő, falukban lakó parasztsággal szemben. Nagy tévedés, hogy az urbanizáció egyenértékű a városi (ez estben polgári) kultúrával. Egy igazi polgárnak pedig van (vagy szerintem legyen) annyi rálátása a kultúratörténetre, hogy tudja: a silány, a felszínes, a bóvli mindig is a kultúra része volt, csak nem emlékszünk rá, mert kidobáltuk. Ugyanígy a magasabb kultúra mindig túlélte a legszörnyűbb háborúkat és pusztításokat - polgártársaink sajnos nem mindig.

Ismeretlen_10155 2012.04.19. 19:30:28

Márai számomra sok mindenben etalon, követendő példa. A polgári gondolkodásmód, a polgári életforma, az orrnál messzebb látás képessége és az européer műveltség az, ami megkülönbözteti a polgárt a "tömegembertől" (Márai fogalma), akinek azonban épp azért, mert ez utóbbiból van több, a polgár ma ki is van szolgáltatva valamiféleképpen, ha máshogy nem, hát a politikai döntések meghozatalának módja miatt... A polgári millieu az, ami valójában hiányzik a mából, nem a polgári mentalitás. A polgári vagy másképp, az intellektuel középosztálybeli mentalitás örök.

Ismeretlen_111887 2012.04.25. 19:23:47

OFF Rás: Egy korábbi beszélgetésünkhöz kapcsolódva — amelyben érintettük a Council of Foreign Relations, a Trilaterális Bizottság és a Bilderberg-csoport világra gyakorolt jelentőségét — engedd meg, hogy hadd osszam meg ezt a dokumentumfilmet itt nálad. Különösebb célom nincsen vele, hiszen ezt itt valószínűleg azonnal az összeesküvés-elmélet kategóriába hajítja majd mindenki, de gondoltam, hátha egyeseknél mégis megfontolásra kerülhet belőle valami. Egyébként, szerintem nagyon is érdemes megtekintetni, mert eléggé valóságszagú. Magyar felirattal megy és elég részletes. És már ha csak a fele igaz (vagy a negyede!), én már akkor rettegek. :( http://www.dereferer.org/?http%3A%2F%2Fwww%2Eyoutube%2Ecom%2Fwatch%3Fv%3DGs%2D77f4Sqh8%26feature%3Drelated

Ismeretlen_10155 2012.04.26. 10:27:40

=)) you ridiculously foolish ... (cenzúrázva - Rás) anybody who has a IQ higher than 75 points can create such a preposterously motley "documentary" foud on some fashionable word correlations and some loosely handled "interviews" from no-one-knows people, even those quoted in parts, in order to rely on coherentally idly when needed to stranchion any foolish idea the filmmaker comes up with. right, this guy uses CGI well enough to make his message impressive, and so does with other, mainly verbal and rethorical techniques. but all in all, its a big nothing, just a fairy tale for those who want to beleive without any poof.

Ismeretlen_111887 2012.04.26. 10:59:12

"És már ha csak a fele igaz (vagy a negyede!), én már akkor rettegek. :(" Olvasás-szövegértés... második osztály... Te...

Szó-szóró 2012.04.26. 17:19:36

drc: nem tudom miért írtál angolul, biztos volt valami oka, de hogy mi, az nem derült ki. Most sikerült három és fél mondatban hat hibát összeszedned. Legalább bekapcsoltad volna a spell-check funkciót, az ötöt kiszedett volna. A "without any poof" nyilván csak elírás, de így azért elég mókásra sikeredett a befejező gondolat :)

Ismeretlen_10155 2012.04.26. 20:28:41

I am such a foolish guy, just for your fun. Enjoy.

Ismeretlen_10155 2012.04.26. 21:25:16

scum bag! If you're so silly to believe as much as the half (or quarter) of it, and start to cower you have already proven all my reservations about your "intelligence". Sz-sz: thank you for the spell-check idea! ;-)

Ismeretlen_111887 2012.04.26. 21:41:07

Hát, eddig sem néztem ki belőled valami sokat, drc, ám ennél a gyűszűnyi méretű emberi tartásodnál — amit egyébiránt hozzászólásról hozzászólásra egyre lejjebb taposol — azért valamivel többet. Úgy tűnik, hogy csalódnom kell benned... megint... Viszont legyek átkozott, legyek nagyon átkozott, ha még egyszer arra méltatlak, hogy egyáltalán reagálok bármiféle szánalomra méltó kommentedre is. Különösen azért, mert azzal, ha részt veszek a gyermeteg játékodban, akkor rás blogját szemeteljük tele vele, azt pedig cseppet sem szeretném... Szóval, részemről én mostantól befejeztem veled. És csak hogy csak hozzád hasonlatosan stílszerű legyek, ezt úgy írják angolul, hogy THE END. ;)

Ismeretlen_46946 2012.04.26. 22:43:17

:(

Ismeretlen_10155 2012.04.27. 00:05:46

légy átkozott, egyetértek. de minél nagyobbakat mondasz én annál inkább nevetek. emberi tartás? ugyan! a lovagkor elmúlt kicsi szentem, amúgy sincs kivel szemben úriembernek lennem, szóval ne okozz erősebb röhögőgörcsöt, mint amit már a puszta léted is kicsikar a világból, nyomoronc... =)) még, hogy részedről befejezted... =)) hát épp te írtál közvetlenül az én posztom alá OFF-fal, hogy provokálj, amikor meg összejön még te jössz az álszent baromságaiddal!!? tudom, hogy sánta vagy angolból, mit gondolsz miért írtam úgy?! erre jössz a felmentőseregeddel, Sz-szóróval?! =)) istenem-istenem. nevetséges vagy. =)) ... CENZÚRÁZVA (Rás)

Szó-szóró 2012.04.27. 11:07:31

Kicsit off: Shohr machtin bal getre, nir bohla am tette, pur dallat ar hacko, in pirko ney happo (Gerteran Hellbaray: Korton balla dorti)

BB 2012.04.27. 18:59:08

Es a roman kormany is megbukott. Szar a vilag na.