"Drága barátaim! Aki az Élet és Irodalomban cikket ír arról, hogyan hagyta cserben a magyar keresztény középosztály a magyar zsidókat, az nem fajvédő. (Én egyébként Orbánt sem nevezném fajvédőnek, legfeljebb turulvégterméknek, de ez ízlés kérdése). Aki 2006-ban leírt egy ocsmány mondatot (egyébként tényleg forrás alapján) egy tankönyvben, az ezzel a mondattal nem az Orbán kormány fajvédő politikáját képviselte. Az Orbán-kormány fajvédő politikáját azzal képviselte, hogy emlékkonferenciát szervezett Raoul Wallenbergnek Oslóban.

Jeszenszky – ha durva akarok lenni – a szépemlékű úri középosztály gyermeke, akik kommunikációjának alapja, az obligát szalonantiszemitizmuson túl, a cselédek, kocsisok, koldusok,  cigányok és prolik sajnálatosan visszamaradott állapota feletti nemes felháborodás. A javító szándékú rasszizmus és klasszizmus, a megalázás nyelvezete. Ezzel a hagyománnyal is kell majd kezdenünk valamit — nyíltan, tárgyilagosan, józanul — ahogy más tabukkal is."

Ha már különböző okok miatt mostanában nemigen írok, legalább figyelmetekbe ajánlom Babarczy Eszternek az Örülünk, Vincent? blogon megjelent írását a Jeszenszky-ügyről; megközelítésével maximálisan egyetértek.

És még valami, kiegészítésül: érdekes módon senkinek nem jutott eszébe Jeszenszky első nagy botránya: az Antall-kormány külügyminisztereként 1990. szeptember 11-én [lehet, hogy ennek az évfordulóját ünnepelte 2001-ben az al-Kaida?] a parlamentben egy interpellációra válaszolva kijelentette, hogy „a koalíció pártjai hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a parlamenti demokrácia, a szabadelvű politika és a magyarság nemzeti érdekeit, mint az ellenzék.” Az ellenzéki pártok (MSZP, SZDSZ, Fidesz) tiltakozásul kivonultak az ülésteremből. Orbán Viktor sajtótájékoztatón kérte ki a maga, a pártja, és a választók nevében az MDF kirekesztő politikáját. Ezúttal is kifejtette a választási kampányban sokszor hangoztatott Fidesz-nézetet, hogy ők nem óhajtanak részt venni az elavult, idejét múlt népi–urbánus vita felélesztésében, mélyen elítélik az ilyen törekvéseket, mint Magyarország jövőbeni lehetőségei gátját. Kifejtette, hogy „ők” – mármint a Fidesz – „ebben a vitában a belgák”, „elvált szülők gyermekei.”