Az új szignáloktól csordult ki a pohár, nem hallgatom többé a Kossuth - most éppen 180 perc-nek nevezett - reggeli krónikáját. Sem. Valójában már régen hallgathatatlan, vállalhatatlan egyoldalúságával, lihegésével, seggnyalásával. De odakötött a gyerekkorom óta tartó hagyomány, meg az az objektív tény, hogy anyagi okok miatt mégiscsak a közszolgálati(nak nevezett) Magyar Rádió rendelkezik a legszélesebb bel- és külföldi tudósítóhálózattal, hogy más rádiók eleve lemondanak olyan alapműfajról, mint a riport. De ezt tovább nem. A karácsonyi csengettyűkre változtatott szignálsorozattal valójában csak szimbolikusan is kiteljesedett a hazugságprojekt: "Nem a való hát: annak égi mássa" (Bocsáss meg, Arany János!).

Amúgy napközben már régóta inkább csak a Bartókot hallgatom, híréhségemet elsősorban az Info Rádióval (meg persze az internettel) csillapítom. Van még a Klubrádió, de hát azt merő szubjektivizmusból nem igazán kedvelem (egykori, nem feltétlenül szeretett kollégáim dolgoznak ott), és hát nehéz lenne tagadni annak is az egyoldalúságát. De legalább profi újságírók csinálják, és hát hogy lehetne egy napon említeni egy Kocsis Évát Rangos Katalinnal, Bálint Istvánt Szénásival.

25 évig dolgoztam a Magyar Rádióban. Rég volt, már érzelmileg sincs hozzá közöm – leszámítva azt az "apróságot", hogy az életem igazi alkotó korszakát jelentette (rendszerváltás előtt és után is). De már rég nem dobban meg a szívem, ha a Bródy Sándor utca környékére vet a sors, leginkább egy-egy, az Olasz Intézetben (tudjátok, hogy 1867-től itt ülésezett az Országgyűlés?) vagy a Festetics-palotában rendezett koncert. A "rádiófogyasztás" viszont megmaradt. Kisiskolás koromtól meghallgattam minden elérhető híradást; a Kossuth mellett a 60-as években még a zavarástól recsegő, az éterben el-eltűnő Szabad Európát; amikor hírszerkesztőként dolgoztam, a reggeli körkép - torna, mosdás, reggeli közben, fél 7 és fél 8 között - úgy nézett ki, hogy BBC, Amerika Hangja, Kossuth, SZER...

Öreg vagyok, ragaszkodom a berögzült szokásaimhoz, de van, hogy nem lehet valamit folytatni – pláne ha az a "valami" valójában már régen nincs is. Így hát ma reggel már csak Info Rádió és Klubrádió volt. Megszokom.

Szerző: rás  2013.03.19. 22:13 10 komment

Címkék: média Magyar Rádió

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr525149267

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2013.03.20. 06:27:05

A hiány az egyik legőszintébb dolog - akiket/amiket szeretünk, részünkké válnak.
A napokban beszéltem volt osztálytársammal, évtizedek óta Barátommal, így nagy kezdőbetűvel. Kérdezte, mikor voltam a suli környékén.
Tőlem tudta meg, hogy valamikori iskolánkat majdnem szó szerint a földdel tették egyenlővé... Lerobbantani lerobbantották, ám úgy hagyták. S ez csúnyább látvány, mintha a helyén csak fű növekedne :/
Vonattal mentem el a volt iskolánk mellett, még a célig volt vagy 280 km, de nagyon szomorúvá tett a látvány. Akkor is, ha tudom: nem magát az épületet sajnálom, hanem az ott töltött éveket, azokat az éveket "sírom vissza". Mindenestül. Az emlékeket viszont senki nem tudja lerombolni. S néha ez sem kevés.
Az Olasz Intézet előéletéről nem tudtam - de remek koncertteremnek tartom ;)

bébarabás 2013.03.20. 13:27:15

A 90-es években a Magyar Nemzet remek napilap volt, még remekebb külpol rovattal. Azt valahogy nem sajnálja (-ta) senki...

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.20. 16:47:20

@bébarabás: Rosszul emlékszel, nagyon sokan sajnálták, emlegették - én is. Azt hiszem, még mindig létezik a "Régi Magyarnemzetesek Társasága" (vagy valami ilyesmi csoport a lap akkori munkatársaiból.

bébarabás 2013.03.20. 17:06:03

Akkor mea culpa. Olyan gyorsan valtozik minden, hogy mar arra sem emlekszem, mit sajnalok, hogy mar nincs...

Szó-szóró 2013.03.23. 17:01:00

rás: Én most is nagyon szeretem a Kossuth rádiót, a 180 percet is. Az azért a te leírásodból is kiderül, hogy sokkal színesebb a műsora (külföldi tudósítók, riportok, stb.), mint a gagyi rádióké. Igaz, hogy inkább kormánypárti, mint ellenzéki, és persze jobb lenne egy teljesen objektív közszolgálati, de ne feledjük, hogy még mindig klasszisokkal jobb, mint a Gyárfás féle Napkelte volt az m1-en.

Szó-szóró 2013.03.23. 17:43:05

rás: az interneten hol tájékozódsz? Melyik objektív? Melyik a legobjektívebb?

egy nagyi 2013.03.23. 22:15:43

Szó-szóró: lehet, hogy tudod hol lehet megtalálni,de azért leírom. Beírom a keresőbe a Klubrádiót és az online rádiók mind bejönnek, és például a Mária rádiót is, valamint regionálisokat is meg lehet hallgatni, aztán az ember véleményt formál. Egy jól beállított digitális készüléken is nagyon sok adást meg lehet hallgatni.Ugyan rástól kérdezted, remélem nem voltam tolakodó.

Szó-szóró 2013.03.26. 18:11:58

Kedves nagyi, félreértettél. Nem az volt a kérdésem, hogy technikailag hogy tudok kikeresni egy rádióállomást, hanem az, hogy rás melyiket tartja objektívnek, vagy a legobjektívebben. Természetesen a te véleményedre is kíváncsi vagyok.

egy nagyi 2013.03.26. 22:35:57

Szó-szóró: Egyes kedvenc műsoromaimat
hallgatom meg, de nem vagyok a műsorok rabja, mint ahogy a szappanoperákat is utálom, szerintem függőséget okoz.Objektívítás ritkán van. Legklasszabb rádió a Bartók, amely kiemel ebből a hétköznapi posványból. Az interneten is több megnyilvánulást elolvasok, de az időm nagy részét, többnyire éjszakába nyúlóan olvasással töltöm. Vagyis igyekszem saját fejjel gondolkodni.

rás · http://ras2.blog.hu 2013.03.28. 22:03:49

@Szó-szóró: Elnézést a késedelmes válaszért, az elmúlt napokban nem interneteztem. A válaszhoz hozzátartozna egy hosszú, kérdőjelekkel teli eszmefuttatás az objektivitásról. Ehelyett: a példád nagyon jó, a Gyárfás-féle Nap-kelte (már évekkel a megszűnése előtt abbahagytam a nézését) pont akkora szar volt, mint amilyen a 180 perc lett. Az interneten pedig természetesen nem egy helyről tájékozódom, éppúgy feliratkoztam a hvg-hu vagy az fn.hu hírlevelére, mint a Heti Válaszéra vagy a Magyar Nemzetére (plusz ft.com). De a nyitó oldalam a hirkereso.hu, és ami ott felkelti az érdeklődésemet, azt megnézem.
süti beállítások módosítása