Az új szignáloktól csordult ki a pohár, nem hallgatom többé a Kossuth - most éppen 180 perc-nek nevezett - reggeli krónikáját. Sem. Valójában már régen hallgathatatlan, vállalhatatlan egyoldalúságával, lihegésével, seggnyalásával. De odakötött a gyerekkorom óta tartó hagyomány, meg az az objektív tény, hogy anyagi okok miatt mégiscsak a közszolgálati(nak nevezett) Magyar Rádió rendelkezik a legszélesebb bel- és külföldi tudósítóhálózattal, hogy más rádiók eleve lemondanak olyan alapműfajról, mint a riport. De ezt tovább nem. A karácsonyi csengettyűkre változtatott szignálsorozattal valójában csak szimbolikusan is kiteljesedett a hazugságprojekt: "Nem a való hát: annak égi mássa" (Bocsáss meg, Arany János!).

Amúgy napközben már régóta inkább csak a Bartókot hallgatom, híréhségemet elsősorban az Info Rádióval (meg persze az internettel) csillapítom. Van még a Klubrádió, de hát azt merő szubjektivizmusból nem igazán kedvelem (egykori, nem feltétlenül szeretett kollégáim dolgoznak ott), és hát nehéz lenne tagadni annak is az egyoldalúságát. De legalább profi újságírók csinálják, és hát hogy lehetne egy napon említeni egy Kocsis Évát Rangos Katalinnal, Bálint Istvánt Szénásival.

25 évig dolgoztam a Magyar Rádióban. Rég volt, már érzelmileg sincs hozzá közöm – leszámítva azt az "apróságot", hogy az életem igazi alkotó korszakát jelentette (rendszerváltás előtt és után is). De már rég nem dobban meg a szívem, ha a Bródy Sándor utca környékére vet a sors, leginkább egy-egy, az Olasz Intézetben (tudjátok, hogy 1867-től itt ülésezett az Országgyűlés?) vagy a Festetics-palotában rendezett koncert. A "rádiófogyasztás" viszont megmaradt. Kisiskolás koromtól meghallgattam minden elérhető híradást; a Kossuth mellett a 60-as években még a zavarástól recsegő, az éterben el-eltűnő Szabad Európát; amikor hírszerkesztőként dolgoztam, a reggeli körkép - torna, mosdás, reggeli közben, fél 7 és fél 8 között - úgy nézett ki, hogy BBC, Amerika Hangja, Kossuth, SZER...

Öreg vagyok, ragaszkodom a berögzült szokásaimhoz, de van, hogy nem lehet valamit folytatni – pláne ha az a "valami" valójában már régen nincs is. Így hát ma reggel már csak Info Rádió és Klubrádió volt. Megszokom.