Lator László: Korok határán

Korok határán szétvert, megtiport
roncsok, koloncok, testek szerteszét.
Akárhová nézel, kiütközik
a bomlás, sötét zúgokban szemét.

Kisebb-nagyobb csalók, szélhámosok,
szóval, elvvel, hittel kereskedők.
Ez a vásáros népség ugyanaz,
mint húsz vagy kétszáz évvel ezelőtt.


Az emberség – ugyan hányunkban ég
szellem, tisztesség s más efféle szesz?
A tülekvők közt egy-kettő akad,
aki nemünk nevére érdemes.

A többi? Él, s már itt a föld szinén
vagy majd alatta undokká rohad.
S még jó, ha csak magában céltalan
az élete, s nem ölt meg másokat.

Bámészan néz a megdermedt idő
a csillagokra alvadt semmibe.
És hallgat, mert üres héj lett a szó,
és visszájára fordult az ige. 

             ***

A vers - köszönet érte "Jeltelennek" - egy, a maihoz nagyon hasonló korban, 1949-ben íródott.

Szerző: rás  2013.09.02. 11:55 Szólj hozzá!

Címkék: vers Lator László

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr725488920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása