Sokáig vívódtam, hogy leírjam erről mit gondolok. Azt, hogy erősen túlzó a cikk és nem ismeri valójában a magyar társadalmi gyakorlatot. Annak látom valószínűségét, hogy csak 1-1.5 millió ember él valódi mélyszegénységben. Kérdezem az az újságíró, aki minimálbéren van és azután fizet adót a többi pénzt zsebbe kapja, hogyan jelenik meg a statisztikában.Unokaöcsém is egy nagyvállalatnál ilyen formában van fizetve. Ismerek egy családot, ahol négy gyerek van, mindkét szülő munkanélkülivé van nyilvánítva,az önkormányzat fizeti nekik a gyermekek étkezését, közben a férj az apósával rendszeresen feketén dolgozik, a feleség pedig házakhoz jár takarítani.Kérdezem a felsorolt esetekben hogyan beszélhetünk effektív szegénységről, amikor a fogyasztásuk bőven meghaladja a statisztikai adatok szerintit. Az életnívójuk messze fölötte áll a ténylegesen felvállalt jövedelmüknek. Orbán is csúsztatott, de mi is szívesen vagyunk demagógok, mint realisták. Ezt a folyamatot nagyon nehéz megállítani és a mostani 40, 50 éves emberek 20-25 év múlva valódi szegénységre fognak jutni, amit az eltapsolt magánnyugdíjak sem tudnának megakadályozni. Ez a tendencia a vadkapitalizmussal kezdődött és már 25 éve tart. Szidhatjuk Orbánt, Gyurcsányt sokra nem megyünk vele, egy sokkot még lehet, hogy évtizedek múlva, de még ki kell bírnia az országnak.Azután még azt is megkérdezném, hogy a 70-80 ezer forintos nyugdíjakból, hogy jut havi 30 ezer forint cigarettára és a napi alkoholra.

@egy nagyi: Bizonyára torzítanak a statisztikák, az általánossá és kényszerűvé vált (csak így lehet megélni) simlisség miatt. Tegyük fel, hogy igazad van, és csökkentsük a hivatalosan létminimum alatt élők számát, mondjuk 20 százalékkal: akkor nem 4,8 millió, hanem 3,8 millió emberről beszélünk. Ez így már jó? Nem sok?
A lényeg, hogy ebben az országban tömeges a szegénység és a szó szerinti nyomor. Ez nem 2010, Orbán hatalomra jutása óta van így, hanem a rendszerváltás "eredménye" - kollaterális kár, ahogy mondani szokás háborúkban. Ami viszont tény, Orbánék gazdaság- és társadalompolitikája ahelyett hogy javítana, folyamatosan rontotta a helyzetet.

„Hárommillió ember, köztük 850 000 gyermek él ma Magyarországon létminimum alatt...” hangzott el Bonsai Duce szájából 2007. november 4-én.
Eltekintve attól, hogy egyrészt ő sohasem hazudott, másrészt a politikusok általában hadilábon állnak a számokkal, a szegénység már akkor is (a javuló számok ellenére) igen nagy volt.
Nyilván ugyanazon metódus alapján számolva a szegények tábora 2008-óta egyre nő. Szögezzük le, hazánkon belüli relatív szegénységről beszélünk, nem svájci, német, svéd, stb. életminőséghez hasonlítunk.
És az aggasztó a dologban a növekvő arány. A szegények növekvő száma. Ehhez már csak hab a tortán, hogy a Fidesz 2010-es választási "programjában" némi "emútnyócévezés" után megadta az irányt, s megkapta rá a felhatalmazást, hogy változtasson a helyzeten.
Soltész Miklós szavai: "Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot!"
(A "NEMZETI ÜGYEK POLITIKÁJA; 70. oldal)
Ehelyett: "Ami viszont tény, Orbánék gazdaság- és társadalompolitikája ahelyett hogy javítana, folyamatosan rontotta a helyzetet."
Rontotta, még pedig nem is akárhogy, nem is keresve kivezető utat az egyre növekvő szegénység erdejéből.
A teljesség igénye nélkül:
- egykulcsos adórendszer (az adójóváírás kivezetésével)
- 27% ÁFA ( a szegények adója)
- szociális ellátás összegének csökkentése
- közmunkabér csökkentése
- a gazdaság növekedésének dinamikája nem megfelelő (a prognózisok sem ígérnek túl sok jót)
- a versenyszférában kevés (új) munkahely
- a minimálbér és a létminimum közötti különbség nő
Nem köll ahhoz augurnak, vagy táltosnak lenni, hogy lássuk: előbb, vagy utóbb a szegénység társadalmilag, politikailag, gazdaságilag kezelhetetlenné válik.
Gyalázatos amit a Fidesz művelt.
És még gyalázatosabb, hogy hagyjuk...

@anonymand: Köszönöm a hozzászólásodat.