Ma hajnalban meghalt az egyik utolsó igazi külpolitikai újságíró. A Facebookon közzétett, egymondatos értesítésből nem derül ki, hány éves volt, de 80 fölött járt. Egy időben (az őskorban, a 80-as, 90-es években) gyakran beszélgettünk a Rádió éttermében, folyosóin;…

    Kétszer őrjönghettem rá/vele Budapesten, élőben. Isa pur és homu vogymuk.

Talán EfPetinek az előző bejegyzéshez fűzött megjegyzése hatott rám serkentőleg, hogy hosszabb szünet után most visszatértem ehhez a sorozathoz. Szépen sütött a nap, így uszoda helyett ma is inkább sétáltam. Séta-tűnődéseim első stációja éppen az időjárás volt, amely…

Séták mint a történetem, az életem. Jó másfél órát sétáltam a déli napsütésben; Pasarét, Törökvész; majd este megint elmondom Máténak, ha kérdezi… Nem mondom el. Ebből született ez a bejegyzés. (vö. Karinthy: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát…

A 16 éves M találkozott a 32 éves Gy-vel; apát talált, mert arra volt szüksége (egész életében). Nagynak, bölcsnek látta – és beleszeretett. Azt hiszem, valójában halála után lett a számára Gy mítosz: az emléke, az, amit jelentett, naponta szembesítette saját tetteivel.…

Nietzschét olvasok - lényegében a hagyományosan értelmezett erkölcsnek mint a gyengék, az alattvalók menedékének a tagadásáról -, Mátéról gondolkodom, és közben nézem-hallgatom a medici.tv-n Danyiil Trifonov hangversenyét a Carnegie Hallban. Most éppen Beethoven op. 111-es…

Nincsenek véletlenek, az se véletlen, hogy éppen mit szed le a könyvespolcról az ember. (Magyarázat talán pár nap múlva. Vagy nem. Egyelőre csak idézetek az elmúlt egy órából.) "Ha egy ítélet téves, mi azért még nem kifogásoljuk ezt az ítéletet... A kérdés az, mennyire…

Azt, hogy Kocsis Máté - a Fidesz egyik csillaga, Budapest VIII. kerületének polgármestere - gonosz, azt tudhattuk abból, ahogy a hajléktalanokkal bánik, meg ahogy kiüldözte a kerületből a - HIV- és hepatitis-fertőzést megelőző - tűcsere programot. Legújabb ötlete viszont, hogy…

A Magyar Rádió elnöke volt - sokunk számára már csak ő jelentette a Rádiót, egykori szeretett munkahelyünket. Mint egyik volt kollégánk írta: Hárs István nincs többé. Magyar Rádió sincs többé. Szeptemberben én is ünnepeltem a 90. születésnapját a zsúfolásig telt…

Hajlamos vagyok a nosztalgiára. Az imént hirtelen ötlettől vezettetve létrehoztam a blog oldalsávján egy cimkefelhőt; ijesztően és kezelhetetlenül sok tételt dobott ki a gép, ráadásul gyakran ugyanaz kis- és nagybetűvel is előfordul, feltehetőleg a néhai freeblogból történt…