Legutóbbi bejegyzésemben megemlítettem, hogy 50 éves érettségi találkozóra készülő osztályunkból már minden negyedik ember halott. Tegnap tovább romlott a statisztika: 25 %-ról 27, 5-re…

Próbálok viccelődni, eltávolítani a dolgot magamtól, de nem megy. „Pingvin” a barátom volt. Valaha, már rég nem. De az volt, és ez, ha elmúlt is, szoros kapocs. A gimiben még „csak” a tágabb baráti körömbe tartozott, távolságot tartott kissé fölényes, talán nagyképű modora. Ugyanakkor tiszteletet ébresztett, hogy volt mire nagyképűnek lennie. Kétszer igazított helyre egy-egy rövid megjegyzéssel, azóta fokozottan vigyázok, hogy ne használjak közhelyeket és ne legyek redundáns. Vele voltam először az – akkor még a Kossuth téren lakó – Nemzeti Galériában, és emlékezetesek a Várban tett sétáink. Igazán közel azonban akkor kerültünk egymáshoz, amikor érettségi után egy évvel vele és Jancsival – már ő is halott – autóstoppal bejártuk Lengyelországot. Százötven kilométert utazni cementes zsákokon, fél napot ülni egy néptelen országút árkában elég közel tudja hozni az embereket. Néhány hónap múlva ostoba – de akkor halálosan komolyan vett – politikai-ideológiai okok miatt a „szűk kör” szétesett, Pingvinnel viszont gyakran jártunk sörözni, dumálgatni.

Aztán, munka, házasság miatt törvényszerűen lazulni kezdett, majd évek alatt elhalt a kapcsolat. Majd’ másfél évtizede váratlanul összekerültünk: nemhivatalos főnököm lett egy furcsa cégnél. Egy hónap múlva engem kirúgtak, és ő (az én erkölcsi érzékem szerint) ebben csúnya, méltatlan szerepet játszott. Soha többé nem álltam vele szóba – ő se keresett erre alkalmat. Most mégis megrázott a halála. Ahogy az ezt követő órákban szörnyű volt az is, hogy már nincs barátom, akivel azonnal leülhettem volna inni valamit (saját mércémhez képest talán most sokat is) és dumálni róla. Fáj a világ…

*

Ráadásul ma 28-a van. Hónapforduló, amiről már rég megfogadtam, hogy nem fogok róla megemlékezni, de Máté erősebb. Meg Kosztolányi.

Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Szerző: rás  2015.05.28. 10:54 Szólj hozzá!

Címkék: barátság Máté Pingvin

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr327497856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása