goncz.jpg"Mint a gyászolók mindig, benne magunkat siratjuk.
A történelem nem ért véget, de Göncz Árpád halála arra késztet bennünket, hogy megálljunk egy pillanatra. S kimondjuk, hogy kár érte. Kár, hogy meghalt Árpád, kár, hogy meghalt a 89-es demokrácia. Árpád csak most, a polgári demokrácia már régen.
Szerettük őt, s nehéz bevallani, hogy szerettük azt, ami jóvátehetetlenül elmúlt, s ami azt ígérte, hogy nemcsak szabadság lesz itt és jólét, hanem lesz ebben az új életben nagyság és szépség. Nem lett se szabadság, se jólét, se nagyság, se szépség. A magyar plebejusok szabad Magyarországából nem lett semmi. A vereség teljes.
Majd lesz itt más és új, olyan újdonság, ami furcsa lett volna Göncz Árpádnak. De ami lehetett volna, az elveszett – értékes és nagyszerű lehetett volna, ne szégyelljük siratni. S ne szégyelljük siratni ezt a jó embert abban a korban, amelyben a jóság nevetséges, az egyenlőség ábránd, a népjogok elképzelhetetlenek, a szelídség és a jámborság merő fantázia."

Nekrológ TGM-től

 

Szerző: rás  2015.10.06. 21:25 2 komment

Címkék: TGM Göncz Árpád

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr777915302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2015.10.06. 23:53:23

rás: ez eddig a legméltóbb írás Göncz Árpádhoz, nincs benne szentimentalizmus.
A tisztelet oly mértékben megnyilvánul.
Sajnos egyszer el kell menni, viszont abban nem vagyok biztos, hogy lesz-e a jövőben arra pénz, hogy az ő teljes életét feldolgozó kiadvány megjelenjen. Azt hiszem volt már valamilyen kiadvány, de az bizonyára nem teljes.

defalla 2015.10.07. 21:55:11

Nyugodjon Békében!
süti beállítások módosítása