Most először tudatos elhatározásból nem mentem tüntetni. Ráfoghatnám arra, hogy éppen csak kiláboltam egy ronda (felsőlégúti) betegségből, de nem erről van szó. (Illetve szó van erről is, mert a betegség hagyott bizonyos, a mulandóságra vonatkozó lelki nyomokat.) Szóval arra gondoltam, hogy tüntettem én már eleget, most már tüntessenek azok, akiknek a jövőjéről van szó. Tüntettek, sokan voltak, talán elegen is.

A demonstráció végén Pukli István valóban nagy horderejű bejelentést tett. Ha Orbán Viktor és Áder János március 23-áig nem kér bocsánatot az elmúlt hat évért; ha Orbánék nem oszlatják fel a jelenlegi, csak látszattárgyalásokat jelentő köznevelési kerekasztalt és nem hívnak össze érdemi tanácskozást a megfelelő érdekképviseleti szervekkel a Tanítanék mozgalom 12 pontjának megtárgyalására, a hitelét vesztett Balog és Palkovics helyett érdemi tárgyalópartnerekkel, akkor március 30-án egyórás országos sztrájkot tartanak. Csatlakozásra szólítanak fel mindenkit, azt kérve, hogy egy órára bénuljon meg az élet Magyarországon. Mindezt úgy - hangsúlyozta Pukli -, hogy a Fidesz által hozott sztrájktörvény lényegében lehetetlenné teszi a sztrájkot, tehát polgári engedetlenségre van szükség hozzá.

Kizártnak tartom, hogy Orbán az ultimátum bármely pontját teljesítené, és nem hiszem, hogy Pukliék ne így gondolnák. Vagyis amikor ilyen magasra emelték a tétet, hosszú és kemény harcra szánták el magukat.

Ha így lesz, legközelebb kénytelen leszek megint kivonulni. Nem a jövőmért (ugyan már!), hanem a becsületemért.

Szerző: rás  2016.03.15. 19:41 Szólj hozzá!

Címkék: tüntetés Pukli

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr128480562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.