Most először tudatos elhatározásból nem mentem tüntetni. Ráfoghatnám arra, hogy éppen csak kiláboltam egy ronda (felsőlégúti) betegségből, de nem erről van szó. (Illetve szó van erről is, mert a betegség hagyott bizonyos, a mulandóságra vonatkozó lelki nyomokat.) Szóval arra gondoltam, hogy tüntettem én már eleget, most már tüntessenek azok, akiknek a jövőjéről van szó. Tüntettek, sokan voltak, talán elegen is.
A demonstráció végén Pukli István valóban nagy horderejű bejelentést tett. Ha Orbán Viktor és Áder János március 23-áig nem kér bocsánatot az elmúlt hat évért; ha Orbánék nem oszlatják fel a jelenlegi, csak látszattárgyalásokat jelentő köznevelési kerekasztalt és nem hívnak össze érdemi tanácskozást a megfelelő érdekképviseleti szervekkel a Tanítanék mozgalom 12 pontjának megtárgyalására, a hitelét vesztett Balog és Palkovics helyett érdemi tárgyalópartnerekkel, akkor március 30-án egyórás országos sztrájkot tartanak. Csatlakozásra szólítanak fel mindenkit, azt kérve, hogy egy órára bénuljon meg az élet Magyarországon. Mindezt úgy - hangsúlyozta Pukli -, hogy a Fidesz által hozott sztrájktörvény lényegében lehetetlenné teszi a sztrájkot, tehát polgári engedetlenségre van szükség hozzá.
Kizártnak tartom, hogy Orbán az ultimátum bármely pontját teljesítené, és nem hiszem, hogy Pukliék ne így gondolnák. Vagyis amikor ilyen magasra emelték a tétet, hosszú és kemény harcra szánták el magukat.
Ha így lesz, legközelebb kénytelen leszek megint kivonulni. Nem a jövőmért (ugyan már!), hanem a becsületemért.
Utolsó kommentek